Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Dsida Ottó: A magyar nemzeti gondolat és a Kisfaludyak

lat, amellyel a görögök barbároknak bélyegezték a többi népeket és amikor Róma Pax Romanat hirdetett, a maga pogány felfogásában, ezt úgy képzelte és úgy akarta megvalósítani, hogy béke legyen, de a római fajnak

1 a többieket letörő uralmával és túlzott szupremaciájával. Ilyen módon beleilleszkedik az ősi magyar nemzeti gondolat a pogány világba, beleilleszkedik a pogány népeknek nemzeti elgondolásába és érzésvilágába, hogy a népvándorlás germán törzseinek, teutonjainak, gótjainak és longobárdjainak pogány nemzeti elgondolásairól ne is beszéljünk. Amikor a Gondviselés jónak látta, hogy nemzetünk arra az útra lépjen, amely neki az Úristen őrök terveiben meg volt irva, amikor megtalálta a mostani hazát, ahol letelepedett, amikor megértette, hogy a pogány életmóddal, azokkal a logikátlan, a saját létét veszélyeztető és biztos romlásba döntő törekvésekkel pusztulásba viszi az egész nemzetet, akkor kezdett már átalakulni a pogány nacionalizmus egy kissé szelídebbé, egy kissé európaiabbá. Mert veszedelmes volt hódításvágytól vezettetve portyázó politikát űzni akkor, amikor népünknek aránylag kis száma más reálpolitikai elgondolást diktált a jövő érdekében és amikor Európának immár keresztény civilizációtól átalakult gondolatvilága sem tűrte volna meg azt a merseburgi és lechmezei harcmodort és a portyázásokban valóságos nemzeti célt látó törekvéseket, amelyekkel boldogulni lehet legalább is bizonyos mértékben az ősi túrán földön. R Gondviselés leghatalmasabb kézzel minden bizonnyal akkor nyúlt bele nemzetünk történelmébe, amikor elküldötte az ezredforduló évében Szent István királyt, európai és történelmi viszonylatban is minden korok és idők egyik legnagyobb államférfiát, aki megérezte az idők lehel letét és megértette azt a történelmi tényt, hogy ez a nemzet a változott európai és korviszonyok közepette csak úgy tud fennmaradni, csak úgy tudja teljesíteni misszióját, ha életmódjában, törekvéséiben, gondolataiban és eszményeiben belekapcsolódik annak az Európának az életébe, amelyben immár él, amelynek egyik legfontosabb területét jelölte ki számára az Úristen, egyik legkritikusabb területét, amit eléggé bizonyít ezeréves történelmünknek minden küzdelme, szenvedése és dicsősége. Ez a hatalmas államférfiúi meglátás vezette Szent Istvánt mindazokhoz a lépésekhez, amelyeket megtett azért, hogy Európában európai módon tudjunk élni, az ő hatalmas politikai lángelméje megtalálta Európának ebben a vajúdó korszakában, amikor a politikai tisztánlátás legalább akkora kvalitásokat követelt, mint ma, ha nem nagyobbakat, azokat az utakat, azokat a diplomáciai törekvéseket, amelyek irányt szabtak a nemzet történetének és biztosították fennmaradását; mindehhez hozzájárult az, hogy Vajk pogány fejét keresztvíz alá hajtotta és a krisztusi eszmények mindent átalakító és lelkeket átformáló eszmevilága az ő lelkét is átalakította és azt, amit a természet nagynak és zseniálisnak alkotott, fennköltté és ideálissá nevelte és kialakította benne azt az eszményt és rajta keresztül a nemzet számára azt az örök ideált, amelyik szövétnekként ragyogott népe előtt és megmutatta az átalakulásnak az útját; mélyebb,