Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Späth Gyula: Szélmalomharc

Szélmalomharc. Forog-, feszül a sorsmalom-vitorla, Belemarkoltak a viharszelek ; Megállítani — bár csak pillanatra — Hiú embererővel nem lehet. Öröklött hittel állunk harci sorba, Meselovagként lándzsákat vetünk ; De földre sújt a szárnyas, nagy vitorla, S egykedvűen őrli gyűrött életünk. Ám bennünk él Ouijote lelke újra, Dacol a vérünk, tűzben ég agyunk, Es mindig újra-újra támadunk, Míg egy napon a sorsmalom megunja : Elkapja énünk tépett rongyait, S a túlvilágra bölcsen áthajít. Späth Gyula.