Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Halasy-Nagy József: A történet ritmusa
A történet ritmusa Az Ember Tragédiájában Adám 1 , az örök ember, 'két ellentét között vergődik: vájjon önmagáért vagy a másért, a közért kell-e élnie? Madách tipikus példákon bemutatja politikai, erkölcsi, társadalmi és gazdasági eszményeinket s mindig arra jaz eredményre jut, hogy egyén és közösség konfliMusa buktatja meg a jelent. Az a rend, mely iaz egyén érvényesülésének kedvéért született meg, elbukik a közösség jogainak elhanyagolása miatt és (megfordítva. Egyiptom és Athén, — Róma és Konstantinápoly, — a prágai tudós magánya és a párizsi forradalom zajlása, — London liberalizmusa és a phalanster kommunizmusa a költő szemében mind annak a bizonyságai, hogy az emberiség történetének ritmusa két véglet közt hullámzik szünetlenül, s e két véglet az egyén és a köz, az önzés és az odaadás, a Wäie zur Macht és a szeretet, a hatalom és |a szolgálat szelleme. Más szóval: individualizmus és kollektivizmus. Mert mi más az individualizmus, mint az a törekvés, mely az élet minden vonatkozásában az egyént fölébe emeli (a köznek!, s a kollektivizmus, rniely a közt nagyobbnak és értékesebbnek tartja, mint az egyént? Azt a tényt, hogy van egyén és van köz, mind a két felfogás egyaránt elisrneri, de a két irány homlokegyenest ellenkező módon értékeli. Az egyik pozitív előjelet tesz oda, ahol a másik negatívat lát, s minthogy egyetemes erkölcsi szabály, hogy a magasabb érték kedvéért összeütközés esetén mindig fel kell áldozni az alacsonyabbat: az individualista habozás nélkül áldozatul dobja az egyénnek a köz érdekjét, s a kollektivista a (köznek az egyént és annak javait. Igazi Umwertung aller Werte-v2l állunk tehát szemben, ha az individualizmussal és a kollektivizmussal találkozunk. Két ethikai világfelfogással, amelyek soha meg nem érthetik és meg nem gy őzbe tik egymást, mert abszolút ellentétes pontról nézik a világot, s mindegyik a maga látását tartja az (egyedüli helyesnek. Mert az értékelés nem értelmi aktusa iá léleknek, hanem közvetlen megérzése: a tudattalan mélységeiből fakadó ösztönös mozdulat, misztikus megvilágosodás, mely eldönti tudatunkban azt & viszonyt, mellyel személyes valónk egy-egy ténnyel és eszmével kapcsolatba lép. Az individualistát hiába próbáljuk logikus érvekkel meggyőzni tévedéséről, az érvek légiójával szemben föltámad benne a tagadás ösztöne. S ugyanígy vagyunk a kollektivista val. Meddő munka tehát e két állásponttal !az értelmi birkózás: oiegcáfoltatását egyik sem fogja soha elismerni. Keserű csalódások kiábrándíthatják őket,
