Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Németh István: Egyszerű ének az édesanyámról

Egyszerű ének az édesanyámról. Nem volt soha békessége ; most a lelke ékessége Isten és a csend. Mások harcát nem kavarta, szőttesét is könnyel varrta s járta a mezőt. Ha nehéz volt, mindig bírta, jóságát lelkünkbe írta; pazarolt szegény ! Mosolygását ránk aggatta, Istent a tejével adta, nem pihent soha ! Adott, osztott énekelve, még, ha könnyes volt a lelke, akkor is adott ! Jó apámat eltemette, két leányát sírba tette s majdnem a szivét ! De, ha megroskadt a válla, ránézett a keresztfára s jött velünk tovább. Utainkat elrendezte, gondjainkat megfelezte, akármennyi volt! Most, hogy végre kikötöttünk, lelke ott virraszt felettünk, mint a tiszta hold! Lelke kertje mind virág most, hogy a vágyott égi Várost ékesítse majd. Nem volt soha békessége ; most a lelke ékessége : Isten és a csend.