Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Mentes Mihály: Elszórt rímekből építek

Elszórt rímekből építek. Elszórva lelkem pusztaságán Faragott kövek a rímek, Portakarta templomromok . . . Az áldott szép új templomot Régi, kövekből, halk rímekből Az Urnák ki építi meg ? Faragott liövek szerteszét, De nehéz, jaj, a téglahordás. (Nehezen indul a beszéd.) Jó volna : hipp ! hopp ! gondolat ! Es kész a templom perc alatt. Jó volna: hipp! hopp! képzelet! Mind a többinél ékesebb Faragott kövek : annyi van ! (Csengő rimek csengnek vigan.) Mire a követ összehordom, — Lusta a kéz, lusta a toll — Százat belep újra a por S eltemetődik elfeledve, Száz nem illik az épületbe S mire elkészül a csoda, Kunyhó lesz csak, nem pagoda, Szegényes kunyhó, dísztelen, Az Urnák adni nem merem, Hogy enyém, azt is tagadom — Es új templomról álmodom. Mentes Mihály.