Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Markó Árpád: Bottyán kísérlete Győr megrohanására 1707. június 25.

nyarodva Györszigetet délről övezte körül, kb. a mai Bercsényiliget vonalán folyva iés a püspökvárral átellenben ömlött a Rábával együtt a Kisdunába. Ugy a IJ. József császár idejében készült losephinische Aufnahménak idemellékelt [győri lapján, mint a későbbi valamennyi katonai térképen 1916-ig világosan kilátszik a f oly óknak és a köztük felkvő Ikülvárosoik'nak íákkori belyzete és k!iveketők az események leírásánál szóbakerülő 'helyek is. (A várból kivezető hid, a főtér, stb.) Toldó jelentését tehát úgy kell értelmeznünk, hogy a kurucok a gyengén védett Győrszigetet észrevétlenül megközelítették, azt meglepték! s valószínűleg egyidejűleg, a zsidótemetőnél 'átgázolva a Rábcán, a ma Újvárosnak nevezett városrészt is elözönlötték. Ezt a haditettet a Révay-ezred hajdúi hajtották végre, június 23-án éjjel 1 lés 2 lóra jközött. Sikerült nekik a gyanútlan rác előőrsöket meglepni, csendben felmásztak a földsáncokra, azután nagy lármával tüzeléssel hajtották maguk előtt a készületlen rácokat a Duna és a Rábca felé. A Rábcán (átgázoló csapat pedig berohant az Újvárosba és annak cölöpgátjait hányta szét. A meglepett rácok kevés ellenállást tanúsítottak. Néhány századuknak sikerült a vár úgynevezett »bécsi kapu«-jához vezető hidat elérni, ezek tehát oda bemenekülhettek, de a Szigetben és Újvárosban maradottakat Botytyán katonái levágták vagy a vizekbe hajtották. A »becsi kapu« régi térképek szerint a mai Erzsébet-téren, a Kisfaludy-szobor előtt volt. Bottyán vállalkozásának első 'része ily módon tdljes sikerrel járt. Jóformán veszteség nélkül sikérült ügyesen vezetett csapatainak a vár és a város nyugati falai előtt fekívő egész területet hatalmukba keríteni és a rác katonaságot ártalmatlanná tenni. Ekkor azonban megfordult a hadiszerencse. A kurucok — begyökeresedett régi rossz szokásukhoz híven — megelégedtek ezzel a pillanatnyi helyi sikerrel s ahelyett, hogy

1 a várból kivezető egyetlen kijárást, a,bécsi kapu előtti hidnak myugati hídfőjét, gyorsan megszállották s védelemre berendezték volna, a győzelem gyümölcsének időelőtti learatásához fogtak. Berohantak a házakba, zsákmányolni kezdtek, garázdálkodás közben csűröket, házakat felgyújtottak s nem törődtek azzal, hogy a harci lármára felriasztott .várőrség mikor fog a várból reájuk rohanni. Még a legegyszerűbb és minden bizonnyal legcélszerűbb óvintézkedést is elmulasztották. Nem robbantották vagy rombolták szét a várba vezető egyetlen hidat. Pedig ha ezt megteszik es erős őrségeket [küldenek a< várból kivezető többi kijárat megfigyelésére, a császári várőrségnek lehetetlen lett volna ellentámadásával a várból kijutni. A győrszigeti nagy lármára felriadt a, vár íés város lakossága. Toldó ezredes hajnali szürkületben, éjjel '2 óra után, riadót veretett. Azután be sem várta az egész várőrség (gyülekezését, hanem, — ímint az egykorú Wienerisches Diarium íirja: »mit 40. Flintinirer und einigen, in der Vestung befindlichen teutschen Bürgern, wie auch (denen, so sich ibiss an die Vestung gerettet, selbsten gegen die Rebellen sich hinauss gewaget.« Merész kirohanásának meg-