Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Körös Endre: Ballada az elűzött és visszatért grófról

S egy büszke lovag most arra robog, Kinyújtja kezét a lány, s — mi dolog ? Nincs főúri díjjá a dalnak De fogja kacsóját s vágya lobog: „Ezt kérem örökre magamnak!" „Megtudva becsét" — felelte a vén — „Vele díszt adsz hercegi névnek. Vedd hát jegyesül zöld rét közepén" — Örömest hallgatja a gyermek. Frigyük oltárnál megáldja a pap, Derűt is, borút is hoz a lányra e nap, Férjet nyer, apát veszít egyben. Az meg botot újra a kézibe kap, S hordozza baját szivesebben . . . Ilyenül képzeltem lányom után Unokáim, hogyha születnek ! Szivem áld nap keltén s alkonyatán — Örömest hallgatja a gyermek. Áldó keze a fejükre terült, De kopogtak most és kedvük elült. „Jön apánk!" Az agg hova tűnjön? „Hogy mersz csalogatni, te elvetemült? Hajdúk, bilincs neki rögtön ! Börtön sürü éje nyelje e gazt!". . . Feltűnik a lárma a hölgynek ; Fut kérni, esengeni, mit se mulaszt — Örömest hallgatja a gyermek. Tisztes, komoly aggot a hajdú kiméi, Asszony, gyerek oly szép esdve beszél, A hercegi gőg dühöt nyel. De a kérés több már kelletinél, S bősz szitka szakad föl özönnel : „Te alantas faj, koldús-ivadék, Homálya az ősi cimernek ! Gyalázat emészt, — mily balga valék!" Nem hallja örömmel a gyermek. Még áll az öreg rendítelenül, Hátrálnak a szolgák színe elül, Kitör uj dühe uj boszuságnak. „Átok kel e nász öleléseibül, Termése ez itt a virágnak ! Helyesen mondták, s mondták eleget : Csak a vér próbája a nemnek! Koldús-anya szült koldús-gyereket" — Nem hallja örömmel a gyermek.