Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Jordán János: Győr kereskedelme és ipara
del kezesre álló adatgyűjtemény és az árak jelentékeny emelkedéséről és a kivitel élénkségéről emlékezik meg. A vajkereskedelem ellenben azzal a nehézséggel küzdött, hogy a gazdák nem voltak képesek a helyi fogyasztást kielégíteni jés ezért a kereskedők kénytelenek voltak szükségleteiket Ausztriából fedezni. Semmiféle feljegyzést nem találunk tej szövetkezeti kérdések ügyében és így az egyéb tejtermékek értékesítésének kérdése abból az időből ismeretlen előttünk. A méz- és viasztermelésről bőséges adatt áll rendelkezésre. A kereslet a hazai fogyasztás kielégítésére szorítkozott. Az akácméz ára 100 kg-ként 78—100 K-ig emelkedett. A sonkolyos méz ára 60—68 korona között ingadozott. A méhviasz ára emelkedett és 100 kg-ként 310—320 koronát is fizették az elsőrendű áruért. Panaszos feljegyzést is találunk) e cikkre vonatkozólag, hogy az árut a préselők hamisítják, aminek 'következtében, dacára a nagy keresletnek, exportra ebből az áruból nagyon kevés került. Érdekes adatként kell megemlítenünk, hogy a selyemtenyésztés az egész országban csökkenő tendenciát mutat, csupán a győri Kamara területén nem 1 , ahol a selyemtenyésztéssel foglalkozók száma is, a termelt selyemgubók mennyisége és a termelők keresete Is növekedést mutat. A rendelkezésre álló adatok szerint ebben az évben 899 család foglalkozott selyemtenyésztéssel, szemben 1901. évi 659 családdal Az évi termelés 11.424 gr. kiosztott petemennyiség utján 12.951 kg selyemgubót eredményezett, amiért a termelők 23.639 koronát kaptak. A selyemtenyésztés megkezdése óta a kerület termelői 146.250 koronát kerestek összesen. Az egykori feljegyzések megállapítják, hogy a kerületben a szederfa állomány jelentősen növekszik, mert úgy a törvényhatóságok, mint a selyemtenyésztő felügyelőség komolyan foglalkozik 1 a kérdéssel. Az utak mentén szederfák ültetését javasolják a tör vény hatóságoknak. Nem érdektelen kiragadni a feljegyzések közül a fapiac helyzetét sem, amiből megállapítjuk, hogy a győri kerület erdei termelése igen számottévő volt és hogy a fapiac forgalma hozzávetőlegesen 3.5 millió koronára volt becsülhető. Megemlíti a jelentés, hogy Komáromban az év folyamán 9879 tutaj érkezett feldolgozásra. Ha az 1902. év közgazdasági állapotára vonatkozó feljegyzéseket figyelemmel olvassuk, sok helyen és sdk! esetben olyan tel jegyzéseket találunk, amelyekből mintha' a mai súlyos gazdasági helyzetünk képe tárulna elénk. Ilyen érzések vesznek erőt rajtunk, amikor a kézműáru-kereskedelemről olvassuk: a legnagyobb elismeréssel kell viseltetnünk e szakma kereskedői iránt, akik nagy nehézségek és veszteségek mel1 lett is megálljaik! a helyüket a küzdelemben és eltekintve a feltűnő nagyszámú fizetésképtelenséget, nagyobb megrázkódtatások nem érték a kereskedelemnek ezt az ágát. Nagy a panasz, hogy nagy tömegekben lepik el ezt szakmát is gyenge exisztenciák, amelyeket a versenyző gyárak nyakrafőre nyújtott hitele csábít az üzletnyitásra, aminek' a következménye
