Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Hajdú Sándor: Háziipar Győrött és környékén
Háziipar Győrött és környékén. 289 anyagi eredmények nagyban hozzájárulhatnak az ország gazdasági helyzetének javulásához. Ha ugyanis az a falusi ember ruházkodási gondjainak legalább egg részét elvetheti s egyéb szükségleti cikkeinek előállításával megtakarítást tud elérni, vagy az a másik, aki munkaalkalomhoz jutva bizonyos jövedelemre tud szert tenni, a takarítás, illetve a kereset révén a fogyasztásba bekapcsolódhat, ennek előnyét feltétlenül megérzi. Az a másik foglalkozási ág, ameiy fogyasztó hijján megélhetéseért a legnagyobb küzdelmet vivja. A háziipar felkarolásával egy másik főcélnak, a külföldről behozott elég jelentékeny, háziiparilag itthon is előállítható szükségleti cikk kiküszöbölésének is előtérbe kellene lépnie, sőt ezen túlmenőleg arra is kellene törekednünk, hogy legalább egyes háziipari termékekiből minél több kivitelre is kerüljön, különösen olyan anyagokból, melyeknek itthoni nyersanyagtermelését szintén fokozni lehetne. Az önellátásra dolgozó háziipar fejlesztésénél leginkább azok az ágazatok jöhetnek tekintetbe, melyek a ruházkodás céljait szolgálják s amely használati tárgyakból legnagyobb a falu szükséglete. Ezek a fonás, a szövés, állati bőrök kidolgozása, .a faragás, kosár, szalma, és kukoricalevélfonás. Dunántúl egy részén a háborút megelőző jobb években már majdnem teljesen felhagytak a ikender- és lentermeléssel s a háború után akadtak községek, ahol már fonni sem tudtak. A háborús (és &z azutáni nehéz években ismét lendületet vett a kender- és lentermelés s a lakosok egyrésze az ilyen községekben is legalább a házi vászonnak, törülközőnek, zsáknak, ponyvának való anyagot maga termelte és fonta fonalból készítteti. Ez a munka azonban ma még nem olyan általános, hogy a falusi lakosság ily irányú szükségletét fedezhesse, arra kell tehát törekedni, hogy a kender- és lentermeléssel, mint régen, úgyszólván minden család foglalkozzék s ha testi fehérneműjét nem is, legalább egyéb, a háztartásban és gazdaságban szükséges vászonszükségletéhez való anyagot maga termelje meg és dolgozza fel. , , A fonásnak nyomában kellene járni a szövésnek is. Fontos lenne ez azért, mert a falu mostani nehéz any agi'helyzetében képtelen arra, hogy maga termelte fonalát pénzért feldolgoztassa, a téli napokon pedig bőven lenne ideje annak megszövésére. Olcsóbban jutva így olyan szükségleti cikkekhez, melyekből nagyobb mennyiségre van szüksége, ez a körülmény az elégedetlenség bizonyos 'fokú levezetője is lenne. Látni ezt olyan községekben, ahol a 'fonás és szövés ismét meghonosodott s ahol elérték azt, hogy háztartásuk majdnem egész szükséglétét a 'két kezük munkájával" tudják ellátni. Igen jelentős könnyebbülést hozna a falu számára az állati bőrök kidolgozásának megtanítása. Elhullott kisebb állatjának, juhtenyésztő vidéken levágott juhainak bőrét potom áron tudja csak értékesíteni, de hallani olyan eseteket is, amikor — ;nem l-capvameg érte a normális ellenértéket — félredobja, ellássa, így ez az anyag nemcsak az egyénre, hanem a közre nézve is teljesen fcárba vész. Ha ezekből zsiros bőröket készíthet, mellyel lószerszámját javíttathatja és egyéb kisebb szükségletét is fedezheti, vagy a prémmel
