Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Besenbek Alfonz: Győr és környékének állattenyésztése

Győr és környékének állattenyésztése. A város ellátása. A termékek értékesítése. A város esetleges tennivalói. Az egész ország jelenlegi súlyos gazdasági helyzetének fő okát: trianoni megcsonkítottságunkban a volt osztrákl-magyar monarchia ideális gazdasági egységének megszűntében, a környező államok ellenséges elzárkózottságában és önellátási politikájában, végül az egész világ fogyasztóképességének nagyarányú csökkenésében kell keresnünk. Ami áll az egész országra, az áll hasonló arányban egyesített vármegyénkre és Győr városára is. Mai megcsonkítottságunk'tan és el zárkózottságunkban sokkal nagyobb az egymásrautaltság az iparos, kereskedő és a falusi gazda között. Jelenleg a magyar ipar — egynehány iparcikktől eltekintve — a külföldi iparral a versenyt felvenni nem tudja s így a legfőbb fogyasztóra, a magyar gazdára van ráutalva. Az ipar és kereskedelem érdeke tehát, hogy a magyar gazda ismét fogyasztóképes legyen. Kormányköreink a háború utáni években sokféleképen igyekeztek az előállott nehéz helyzeten segíteni, de sajnos, kormányaink a legutolsó lidőigi, a tőke és nagyipar rövidlátó politikájától sarkalva a gyermekcipőben 'járó magyar iparnak magas védővámokkal való támogatásával véltek legalább e téren az önellátásra áttérni és ezzel tönkretették — Bethlen István gróf legutóbbi debreceni beszéde is igazolja ezt — a magyar mezőgazdaságot, hiába emelte fel ismételten tiltakozó szavát a gazdatársadalom. Ma ott tartunk, hogiy] a magas adók, illetékek, vasúti és postai díjszabások, városi kövezetvámok, vásár- és helypénzek, mérlegdíjak, a mezőgazdasági termeléshez szükséges iparcikkek ára, a magas kamatok megdrágították a mezőgazdasági termelést. A külföld elzárkózottsága, védővámjai, a belföldi fogyasztóképesség nagymérvű csökkenése máról-holnapra a felére és harmadára morzsolta le a mezőgazdasági termeivények árát, úgy, hogy e két malomkő között őrlődve a magyar gazda teljes anyagi csődbe jutott s most maga után rántja az iparost, kereskedőt, tisztviselőt, munkást egyaránt. Erre az igazságra — ha későn is — már kezdenek úcjy a kormánykörök, mint a tőke emberei is ráeszmélni. A kormányhatalomnak, a városok intézőköreinek, a tőke embereinek, a munkáltatóknak együttes erővel kell azon fáradniok, hogy az ország lakosságának háromnegyedrészét kitevő és a magyar iparcikkek főfogyasztójaként szereplő gazdaközönséget ismét fogyasztóképessé tegyék. E téren félmunkát végezni nem szabad. A pillanatnyi érdekeket félre kell tenni, csak

1 a jövőt kell szem előtt tartani. Ebben az elgondolásban vállaltam el a győri Széchenyi Társaság felkérésére gazdasági ankétje egyik részlettémájának feldolgozását. Bár a gazdaérdekek hivatalbóli exponense vagyok, mégis