Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Domaniczky László: Győr mint textilipari középpont

Győr mint textilipari középpont. Bár Győr városában már akkor is több textilgyár működött, amikor a magyar textilipar még gyermekcipőben járt, a legmerészebb lokálpatrióta sem gondolhatott arra, hogy városunk aránylag rövid idő alatt a hazai textilipar egyik központja lesz. Pedig nem több, mint két évtized kellett csak ahhoz, hogy az erőteljes fejlődésnek indult és — különösen a háború után — mindinkjább jelentősebb szerepet elfoglaló magyar textiliparnak Budapest után városunk lett gócpontja. A város céltudatos ipari politikája mellett, főleg Győr ipari szempontból kedvező, fővonalon lévő fekvése, — mely gyors szállítási lehetőséget nyújtott úgy az ország szive, mint a nyugati államok jelentős piacai felé, — predesztinálták városunkat arra, hogy az exportra is erőteljesen berendezkedő ipar itt telepedjen le. Sok egyéb körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy annakidején bizonyos tekintetben előnyösebbnek látszott a gyári üzemeknek Győrben való létesítése, még akikor lis, ha az eladási szervek természetszerűleg a fővárosban lettek központosítva: sajnos évek múltán e látszólagos előnyök' a gazdasági helyzet súlyosbodásával párhuzamosan mindinkább eltűntek, sőt hátrányokká váltak. Bud János volt kereskedelemügyi miniszter a »Magyar hét« alkalmából hangsúlyozta azt, hogy: a magyar ipar különösen minőség és változatosság dolgában olyan fejlődést mutat, hogy ma már semmiféle nehézséget nem okoz a fogyasztó számára, hogy összes mindennapi szükségleteit magyar árukkal fedezze. E legilletékesebb helyről tett kijelentést a textiliákra vonatkíozólag minden szerénytelenség nélkül megtoldhatjuk azzal, hogy ma már jóformán nincs olyan textil cikk, mely a győri gyárak gyártmányaival fedezhető nem lenne. A magyar textilipar nagymérvű fejlődése a háború utáni időkben kezdődőt!; meg és ez időpontban alakultak városunkban is a legkülönbözőbb gyártási ágakat felölelő textilgyáraink és fejlődtek a régebbi ajapításuak. A háborús idők elmultával természetszerűleg fokozottabb kereslet mutatkozott a polgári ruházkodási cikkek ' terén. Az osztrák-magyar monarchia összeomlásáig az osztrák kormány által dédelgetett és támogatott cseh, illetve helyesebben szudéta-német textilipar fedezte a monarchia ebbeli szükségleteit, még pedig oly eredménnyel, hogy e gyártmányok jósága, mint például a brüniii posztóé, úgyszólván a köztudatba ment át. A tehetős osztályok pedig az angol szövetekért lelkesedtek úgy, hogy a magyar textilipar megerősödéséig is sok-sok millió pengő ment ki ruházati anyagokért külföldre. E visszás helyzet ezelőtt már évekkel előnyösen megváltozott, — mert a hazai gyártmányok: úgy az anyag jósága, mint a divatos kimintázások teküntetében is eredményesen veszik fel a versenyt a külföldi áruval. Legjobb bizonyítéka ennek a bankzárlati időkig mindinkább fokozódó magyar textilipari export, mely idő alatt oly mértékben sikerült a külfölddel megkedveltetni a magyar textilgyártmányokat, hogy még