Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Marschall Béla: A kézmüiparosság helyzete

A kézműiparosság helyzete. Ä kisipar problémái az ujabb időben egyre súlyosabb és sürgősebb feladatok elé állítják úgy a benne élőket, mint az ipari érdekképviseleteket, az illetékes kormánytényezőket, hatóságokat és szociálpolitikusokat. Átérezve és átértve azt a nagy és jelentős gazdasági szerepkört, melyet a lakosság e fontos termelési rétege képvisel, mindnyájan aggódva figyelik és vizsgálják ennek a társadalmi osztálynak helyzetét, annak alakulását és keresik a körülményeket, amelyben jelen sorsához és a jövőre való fenntarthatásához erőt nyerhet. Amióta a mult század második felében a technika fejlődése és a nagytőke kitermelte a gyáripart, azóta a kézműipar állandóan szűkebb térre zsugorodik össze és sorvad. Kezdetben a gyáripar fellendülése az építkezésekkel és az üzemek berendezésével foglalkoztatta is a kézműipart, sőt igen szivesen alkalmazták is a kisiparosok által nevelt iparossegédeket a gyárakban, mint szakmunkásokat, ezért hosszú ideig nem is okozott munkanélküliséget a gyáripar élőretörése. Lassan azonban egyes iparágak teljes megszűnéséhez vezetett a gépek térhódítása. Pl. á bőriparban, a valamikor hires tobakok, vargák kihaltak. Igaz, azóta a villamosáram minden községbe is bevonult és nincs semmi akadálya annak, hogy villamosmotorokkal hajtott munkagépek segítségével az egyes kisipari műhelyek is egészséges előrehaladással fejlődhessenek. Igy az emberi erő kímélése^ a hygenia s a verseny küzdelme több iparban tényleg be is állította a gépek használatát. Ez viszont azt eredményezte, hogy most, már a saját fajtájával küzdött az életerősebb az ő lehetőségei birtokában. S itt el is kezdődött, de nem a győzelme, hanem a tragédiája, mert amíg az egyik rész lassan nemcsak el, ide le is maradt, a másik rész pedig semmi külső támogatásban nem részesülvén, erején felül viselte sokszorosan megnagyobbodott terheit. Mert pl. hiába dolgozott gépekkel az asztalos, a nagyobb szállításokat a gyárüzem halászta el, a 'tömegszükségleteket ők fedezték. A beszerzéseket ők köthették le előnyösebben, az üzemi díj náluk jutott előnyösebb elosztásra, a kartelek is őket védték. Igy az iparosság versenyképessége a dolgok természetéből folyólag csökkent, de korántsem a minőségi versenyben. Küzdött, harcolt, de lassan ráfagyott a fogyasztó közönség gyérülése, már akkor, mikor ez még az általános gazdasági leromlással a később növekvő nincstelenséggel párhuzamba hozható, vagy általa magyarázható lett volna. Az alapításnál — indulásnál dédelgetve támogatott gyárak, a forgalom nagy fellendülésében megerősödve, üzemeiket egyre bővítve, azt a merész programmot állították célul, — az igényeket felfokozni és így a felvevő készséget a kinálat ingerén át sokszorozni és növelni. A látszat úgy mutatta, hogy ez nagyszerűen be is válik, mert jól szolgálta ezt az inflációval velejáró konjuktura.