Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Hoffmann Adolf: Győr gyáripari vonatkozásai

kezöleg: éppen az ipara volna hivatva arra, hogy kereskedelmét, mezőgazdasági termeiését táplálja, erősítse. Tagadhatatlan, hogy a Budapesten vagy környékén lévő gyárak előnyben vannak a vidéki gyárakkal szemben; az üzleti élet minden mozzanata jobban, közvetlenebbül és gyorsabban figyelhető meg a fővárosban; az érintkezés a felsőbb hatóságokkal, állami munkaadó szervekkel stb. sökkíal könnyebb; az ipari áruk értékesítése, szétosztása inkább Budapesten és Budapestről történik, mig a vidéken termelt árut előbb Budapestre kell számítani; természetes felvevő piacaink, különösen a régebbiek, a Balkán, a fővárosból könnyebben, gyorsabban és olcsóbban közelíthetők meg. Mindezen okok olyanok, melyeket a vidéki gyáripar megítélésénél figyelembe kell venni. (Bizonyára ezek az okok idézték elő azt, hogy a Bőrdiszműárugyár, a Benes-féle cipőkrémgyár Budapestre helyezte át telepét.) De ezen hátrányokkal szemben előnyei is vannak a vidéki elhelyezkedésnek: a lakás, a mezőgazdasági termények stb. mégiscsak olcsóbbak s így a munkabérek is valamivel alacsonyabbak lehetnek, az egyenletesebb, nyugodtabb életfolyás is előnyére van a termelésnek, de ezeken felül Győr még fekvésénél fogva is előnyősebb helyzetben van a többi vidéki várossal szemben, elsőrangú vasúti, vizi és országúti közlekedési lehetőségeinél fogva; végül új gyárak alakulhatása szempontjából. Győrnek még egy szomorú előnye van: t. i. üresen álló gyári épületeinek könnyű, olcsó felhasználhatósága. Igazán és lényegesen javítani a helyzeten természetesen csak nagyobb gazdasági területen, legalább is az ország egész területén lehetne, egyrészt a belső fogyasztóképesség növelésével, tehát munkával, kereseti lehetőségek teremtésével, a közterheknék a még okvetlenül szükséges legalacsonyabb mértékre való csökkentésével, másrészt pedig] a legalább is országos viszonylatban való tervszerű gazdálkodás meghonosításával, amit aztán országontúli, mindenekelőtt a dunai államok közötti, később még ezen is túlmenő gazdasági együttműködésnek, tervszerűségnek kellene követni. Más megoldást elképzelni sem lehet; ujat teremteni, ujat elővarázsolni addig nem lehet, míg a még kevés meglévőt életképessé nem tettük. Ez pedig csakis okos, jól álgondolt tervszerű gazdálkodással lehetséges. (Lásd Győri Szemle Könyvtára 1932/9-ik füzetének 24. oldalát.) Megnyugvással és reménykedéssel kell megállapítanunk, hogy nálunk is már-már gyakorlatilag erőre kap ez a »Nemzeti Munkaterviben lefektetett irányzat; a kezdőlépés a mezőgazdasági ^irányított termelésa-hen már megtörtént s mtáír az ipar terén, a pénzgazdálkodás terén is mutatkoznak ezen elgondolás megvalósulásának előjelei. Jól jegyezzük meg: irányított termelés, tehát az eddigi széthúzó, esetleg egymás ellen működő erőknek egy irányba, a legtöbb eredményt igérő irányba való terelése! Helyénvalónak vélem röviden körvonalazni a tervszerű gazdálkodás helyes megoldását, nehogy holmi falanszterre, államkapitalizmusra, államszocializmusra vagy pláne kommmunizmusra gon-