Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Ormándy János: Győr mint kerületi és exportkereskedelmi központ

helypénzek, illetékek terén, mit a piacra jövő áruk után «szed, nem tér az enyhítés álláspontjára, úgy a városnak olcsó piaca sohasem lehet. A városi illetékeknek mindenkor alkalmazkodni kellene a piacra jövő termeivényeknek az árához. Meggyőződésünk szerint, ha a város piacának a 'fejlesztését valóban szem előtt tartja, úgy meg fogja találni azokat a módokat és eszközöket, amelyeknek a segítségével lehetővé teszi, hogy minél nagyobb vidék termeivénye jusson Győr város piacára. 3. A város exportkereskedelmének a gabona, gyümölcs, zöldség és állatok és állati termékek értékesítése terén való kiépítése. — Győr város nagy vidéke kifejezetten a mezőgazdaságból él. Termel vényeit e íkörnyiék 'nemcsak olyan (mértékben állítja elő, ami a város é;Sj á vidék ellátására szükséges, hanem feleslegeket is produkál, sőt meggyőződésünk szerint, ha a városi értékesítés nagyobb lehetőségeket biztosítana, a termelését még jelentősen fokozni is tudná. Győr városnak tehát egyik elsőrendű várospiac-fejlesztő feladata az lenne, ha módot és lehetőséget nyújtana arra, hogy Győr város az exportra termelők vidéki központjává válhassék. Erre a földrajzi fekvésénél, a közlekedési eszközeinél és a világpiaccal való összeköttetésénél fogva rendkívül alkalmas. Alkalmas különösen Bécs, Ausztria, Svájc és Olaszország irányában. Amennyiben Ausztriával és Olaszországgal a jövőben az export-import kereskedelmünk megélénkül, úgy ebből az exportfejlődésből Győr városa semmiesetre sem maradhat ki. Hiszen a régmúltban Győr város igen jelentékeny exportváros volt. Tehát semmi elháríthatatlan akadály sincs arra, hogy a jövőben is az legyen. Győr Bécs kapuja, Bécs ellátására legalkalmasabb gyűjtőhely határozottan Győr városa lehet. Ezekután rámutatok röviden arra, melyek azok a mezőgazdasági termeivények, amelyeknél az exporttevékenység Győr város szempontjából figyelembe jöhet. a) Gabonanemüek. A háború előtt, amikor még Ausztria felé forgalmi akadályok nem voltak és Ausztria minden gazdasági termeivényünket nehézség nélkül felvette, a gabona eladása gondot nem okozott. A győri nagy malmok kedvező áron korlátlanul fel tudták vásárolni a felkínált gabonát, sőt nagy vidékekről, egész Felsődunántúlról a város felé gravitált a gabonanemüeknek az értékesítése és feldolgozása úgy, hogy Győr jelentékeny mennyiségű lisztet exportált. A visszamaradt korpa az állattenyésztés fejlődését segítette elő. Ez a helyzet, mint tudjuk, ma hátrányosan megváltozott, ma inkább gabonát, mint lisztet viszünk ki. Miután azonban Ausztriával a jövőben a kereskedelmi szerződésünk ismét lehetővé teszi a gabonának feldolgozott állapotban való kijutását is, rá kell tereim a figyelmünket egyrészt a gabona-exportpiac kifejlesztésére, másrészt a gabonának feldolgozott állapotban való kifutására.