Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Lovas Elemér: Sírrablás

Halkan beszél, hogy a sír szélén álló tulajdonos meg ne hallja. Én tovább dolgozom. Meg is feledkezem a gyerekről. — Nagyot visít Laci. Kiugrott a sírból. Fut a kukoricatábla felé. — Nyul, nyúl, — (kiabálja. Sapkája a hóna alatt. Hamar eltűnik a kukoricásban. Mikor visszajön, szomorú képet vág. — Elfutott, — mondja. — Mi futott el? — Hát az a nyul. S közben csintalan szeme rám kacsint. Nem faggatom. Leköti a munka minden figyelmemet. Végeztünk, Elég rövid idő alatt két sírt bontottunk ki. Ez jó eredmény. Már épen kérdezni akarom Lacitól, hogy hol van a kis agyagpohár, mikor odasúgja: — Ä kukoricásba vittem. Hazafelé majd kihozom. Megvallom, nekem is tetszik a gyerek kópésága. Kíváncsi is vagyok, miért játssza ilyen (komolyan a tolvaj szerepét. Majd kiszedem belőle. Nyugovóra hajlik a nap. Ä gazdával hazakészülünk. Laci bejelenti, hogy ő utána Jnéz a nyúlnak. Ä gazda fölényesen mosolyog, úgy jegyzi meg: — Ilyen a (gyerek. i/\zt hiszi, hogy futva elér egy nyulat. Reméli, hogy a nyúl épen rá vár. Egyébként én nem is láttam nyulat, mikor a gyerek a kukoricás felé futott. — Ami azt illeti, nyulat én sem láttam, de Laci úgy futott, mint a nyul. Ezen nevetünk mindketten. De igazában mindegyikünk máson. Laci előkerül a kukoricásból, s mögöttünk bóklászik. Sapkjája most is hóna alatt van. Csak akkor szalad hozzám, mikor* a gazdától elparolázom. — Megvan, — mondja csillogó szemmel. — Mutasd! Előveszi a kis poharat sapkája belsejéből. — Ugy-e szép? — kérdi. — Ezt érdemes volt ellopni. Ilyen még nincs neki, s biztosan elvitte volna a sublótra a íkoponya mellé. De abból nem eszik. — Csák ezért csináltad? — Nem, nemcsak ezért. De így sokkal érdekesebb. Kiraboljuk a sírt, s meglopjuk a telek gazdáját is. Nincs igazam? Ugy-e holnap is így csinálhatok. Mosolygok a gyerek észjárásán. Most már tudom, miért játszotta végig a nyulkergetést. Játék kellett neki, amint játék kell a gyereknek, bármilyen formában adódik [is az. S valljuk meg, hogy mi öregek is játszunk, nyulat kergetünk, akár tudományoskjod'unk, akár művészkedünk, vagy valamilyen kötelességet teljesítünk. Csak azt a munkát végezzük vidáman, Istennek is tetsző jó kedvvel, amelyikben kergethetjük a kedvenc nyulunkat, akárcsak' a Laci. Lovas Elemér.