Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Kühár Flóris: A mai ember tragédiája
lövészárkaiban. Ä győztesek babérára vágyakozott és diadalmas hazatérésről ábrándozott, az emberi jogok, a szabadság, testvériség békéjéről. Eszményekért adta áldozatul önnön vérét. Előbb egész század élt-halt a szabadságért, a mai ember — ha élve tért haza a harctérről — pusztultan hagyta ott a világszabadság ideálját és ma világszerte hajt fejet az ősi diktátorok modern másolóinak. Az eszmény vesztett nemzedék nern birja el az örökkévaló gondolatokat, a gond és a szenvedés megőrli nemesebb valóját. Ezért nyul a gondűző pohárhoz és a percek mámorával csillapítja a Végtelen örvényei előtt borzongó remegését. A Keresztben rémet lát, nem megváltót, Krisztusban, az út, igazság, élet Istenében az emberi életsors összekuszáló ját, vagy a »harag inapjanak« istenét, aki az élet örömpoharát üti ki a Halállal szövetkezve a vigadók kezéből. A mai en beriség leikében krisztus képét az Antikrisztus már nem is ála-cosan támadja meg, nem kendőzi magát az evangélium igéivel, mint elmúlt századók keresztényellenes irányai, melyek alapjukban krisztusi eszméket szegeztek Krisztus vallása ellen: a humanizmust, az emberszeretetet, a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. Ma a Krisztus körül támadt harc ,az ellentétek pólusain küzd: hit és hitetlenség., ég vagy föld, másvilág vagy földi paradicsom, keresztény vagy nem keresztény állam, társadalom — van írva a két szembenálló tábor zászlajára. Ma ja vallási, társadalmi forradalom nem elégszik meg a képrombolással, hanem a templomot magát rombolja. Adám Liciferje — »fényderítő« nevét is leveti és nyíltan Sátánnak vallja magát. Ezért teljesedik be a mai emberen az Ember tragédiája. A földrajzi és történelmi távolságok beleszorulnak az arasznyi lét szűk méreteibe és az egyénnek kell döntenie oly kérdésekben, választania oly eszmények közt, melyek valaha a hit és hagyomány életformái közt századokon át adtak szilárd tartalmat, biztos birást a lét és élet problémáiban. Valaha az ádventi kérdésre: »Te vagy-e az eljövendő, vagy mást varjunk«, évszázadok válaszoltak karácsonyi ujjongással. »Az örök élet igéi jNálad vannak.« A karácsonyi kisded jászola mellett együtt térdelték nagyapák az unokákkal. Életük, világszemléletük egén ott ragyogott a betlehemi csillag és ez nem elvont eszmékre sugárzott, tudományra, művészetre, alkotásra, dicsőségre, szabadságra, testvériségre, hanem a legkonkrétebb eszményre, arra a Krisztusra, akiben a bölcseség, tudomány igéi vannak, aki mint az új évadnak atyja vállán hordja a fejedelemséget, aki a világnak az Isten fiainak szabadságát és testvériségét adta meg. Madách Ember Tragédiája tragikus színeinek álomképeit Lucifer szerkeszti és eleveníti meg. Jellemző, hogy e színekből kihagyja Betlehemet épúgy, mint a Golgotát; a hatodik színben ugyan belevillantja távolról a keresztet, hogy a hetedikben glóriáját vérbe és fertőbe fojtsa. Madách Ádámjának az a tragédiája, hogy az élő Krisztusból csak a belőle sugárzó elvont eszmét látja meg, a testvériséget, a lovagi eszményt és a vértelenné magasztosított és ezért torzított női ideált. Lucifer elrejti előle a Megváltót, hogy ne lássa a maga igazi énjét: a megváltott embert. Madách Ádámja az elbukott,
