Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Jakab Ferenc: Aldobrandini Beatrix magyar királyné. 1212—1246.
lásos, mégis egyházi kiközösítés (alá jut maga is, országa is. De mint ember, szereti a családi életet, ennek melegénél igyekszik örömet találni, s óhajtja feledni az uralkodói gondok sok keserűségét, melyek bőven kijutottak neki. Első neje a 'meráni Gertrud volt, ki csakhamar kiismerte férjének gyengeségéit, s tjökéletesen a kezébe vette az irányítást mind ia királyi udvarban, mind az ország vezetésében. Endre csak báb volt kezei között. Nejének rokonait tüntette ki a legnagyobb méltóságokkal, szemet hunyt szertelen pazarlásai felett, minek következménye lett, hogy az ország elhidegült királyától, meggyülölte a királynét, ami 1214. tavaszán ennek meggyilkolására vezetett. Ebből a házasságból születtek: Mária, II. Arzén bolgár cár neje, IV. Béla magyar király, Szent Erzsébet, Kálmán, ki 1241-ben a Sajó melletti csatában kapott sebjeibe halt bele, és a fiatal korában elhalt Endre herceg. Az 1215-dik évben másodszor nősüli a király, elveszi Courtenayi II. Péter konstantinápolyi latin császár leányát Jolántát, kivel 1223-ig élt együtt. E házasságból született Jolánta hercegnő, Aragóniái I. Jakab király neje,, s ennek volt az unokája Szent Erzsébet, portugál királyné. Harmadik házasságára a véletlen adott alkalmat. Endre, atyjának III. Bélának egykori fogadalmat teljesítendő, az 1217-dik évben keresztes hadat vezetett a Szentföldre. Alattvalói nagy tisztelettel fogadták Zágrábban, majd Spalatóban, honnan a tengeren folytatta útját. Cyprus szigetére szerencsésen meg is érkezett, de innen az ázsiai partokig vihar érte, s félelem és kimondhatatlan aggódás között várta megszabadulását. Az olasz krónikák feljegyzése szerint álmában Szent Gellért püspök alakját látta, ki arra figyelmeztette, hogy a Szent István által a ravennai templom számára fogadott 35 ezer ezüstmárkát elődei mindeddig nem róttak még le. Hdg]y a veszélyből szabaduljon, a fogadalmat megújította. A Szentföldön megtámadott ugyan egy nagyobb török sereget, ostrom alá fogta Tábor hegyét is, de semi a sereget legyőzni, sem a hegyet elfoglalni nem tudta. Táborában ragályos betegség ütött ki, maga is gyengélkedett^ s hazulról is kedvezőtlen hireket kapván, sietett visszatérni. Hadjáratának emléke gyanánt felvette a jeruzsálemi király cimét, s fogadalmának teljesítését alkalmasabb időre halasztotta. 1233-ban végre elhatározta, hogy Ravennába megy, s a fogadott összeget lerój ja. Útját arra is fel akarta használni, hogy meglátogassa unokatestvérét, VII. Azzó estei őrgrófot és Fer rar a urát, ki az ő anyja, Chatillon Anna nővérének, Alicenak volt a fia. Ezért egyenesen Velencének tartott, innen pedig városról városra kényelmesen lovagolva, megérkezett Estébe, Az estei udvarban ekkor csak kevesen tartózkodtak Azzó családjából. Azzcnak nővére Beatrix, már kolostorba vonult. Fivére Aldobrandin, méreg által halt meçj^ s egy szintén Beatrix nevü kisleányt hagyott hátra, kinek születése anyjának életébe került. Magának Azzónak egy beteges fia volt, Rinaldo, azonkívül három leánya, kik közül az első kettő messze ment férjhez, a legifjabb pedig a