Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Halassy-Nagy József: Surányi Miklós
sát, amit e különös foglalkozás embereinek a társasága nélkül aligha ismerhetett volna meg. És Surányi nem utasította el magától azt a habzó kelyhet, amit az akkori pesti élet jókedvűen nyújtott feléje. Az élet iskolája ekkor nyílott meg teljesen előtte és ő szorgalmas tanítványnak bizonyult. Szeme kinyílott és kezdte látni az emberek cselekedeteinek titkos rugóit, értékelni tudta a helyzeteket és megtanult közömbös megfigyelő maradni a vér és arany szörnyű csatáiban. A szerkesztőségben ott dolgozott, vagy inkább csak beszélgetett mellette Syposs Károly, az életnek egyik súlyos sebesültje. Előkelő család sarja, aki azonban az alkoholon, az idegen légión és Párizson keresztül jutott el a szerkesztőségbe, s e csodálatos bohém még Anatole France képzeletét is megszégyenítő valóság volt. Surányi Floriche alakjában állított neki emléket s a novella lapjairól ma is életelevenen lép elénk ez a zü[ilött bohém, akire azonban nem tudunk haragudni, sőt szeretettel nézzük furcsa életét. Surányi ekkor döbbent rá az ilyen alakok realitására és az élet Dosztojevszkij-szerű mélységeire. Jó iskola volt ez a leendő regényírónak, a magasabb osztályokat aztán Petrovay Györgynél, a máramarosszigeti főlevéltárosnál járja majd tovább. Az emberismeret útja volt ez a számára, s az érettségi bizonyítvány róla A trianoni páva képében olvasható. Surányi ezekben a kilencszázas években komolyabb írásokkal is próbálkozott. Regényre egyáltalában nem gondolt, de essayíró szeretett volna lenni. A tudásnak olthatatlan vágya lobogott bennei s teleszítta magát ismeretekkel, amelyek komolyságáról könyveinek íszinte minden lapja tanúskodik. Érdekelte őt a nemzetgazdaságtan, az akkoriban nagy port fölvert szociológia, a művészettörténet, esztétika és a történetnek minden fajtája. Általában nem szűnt meg tanulmányozni azt, amit úgy nevezünk, hogy ember és emberi élet, emberi alkotás. A 'kor szellemi áramlatának megfelelően és generációja hajlamához híven a naturalista és pozitivista tendenciák ragadták magukkal, s 'különös szeretettel merült el Taine műveinek, a művészet bölcseletének és az angol irodalom történetének a tanulmányozásában, s magáévá tette azt a tételt, hhogy az erény és a bűn a korok életének éppen olyan szükségszerű termékei, mint amilyenek bizonyos kémiai folyamatokban a cukor és a vitriol. Sokat izgatták őt az átöröklés törvényei. Hitte, hogy vérünkben hordozzuk a végzetünket s ennek a megértése kedvéért sokat forgatta biológiai könyvek lapjait. Ezeknek a gondolatoknak a körében mozogtak azok' a tanulmányok, amelyekkel írói pályája kezdődik. 1 ) A pesti életnek és az újságíró ingatag exisztenciájának egy véletlen vetett véget. Perényi Zsigmond máramarosi főispán egy megbízható, jó tollú embert keresett, aki odafent bizalmas személyi szolgálatokat teljesítsen környezetében s választása a fiatal Surá*) Első ily szellemű írása ezelőtt 30 évvel az új naturalizmusról a Katholikus Szemle lapjain látott napvilágot.
