Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Vargha Damján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (II., befejező közlemény)

tokban és nagy boldogan szemléli fia erényeit. Az író a legenda szövegezésében az élet történetitényeit nemes egyszerűséggel irja le. De azért a retorikai gondolatértékek, valamint hozzájuk füződötten a dogmatikus és morális igazságok súlya, világosan szemlélhetők. »Fontoljuk meg mindezek alapján, mily kegyesen, mily irgalommal gondol Isten a mi gyöngeségeinkre, amikor az igazságnak nemcsak betűkbe vésett törvényét nyújtja, hanem szent férfiak — bol(dog Imre — élete is előttünk van, csak kövessük őket, — Imre herceget, — mint az igazság utját.« Ennek a retorikailag is oly formásán megszerkesztett gondolatkörnek is igen kedves szépségei vannak. Ilyen a gondolat kettőssége és pedig a gondviselő Isten nagy jósága: 1. bölcs és nagy igazságok közlésében, a betűkbe vésett törvénykönyv erkölcsi erejében, — 2. azoknak a kiválasztott egyéneknek, Szent Imréknek, — számunkra legendában megirt életében, akik valóban teljesen elfogadták az örök' igazságokat. Ebben a gondolat-harmóniában, logikai szerkezet arányában, is van valami tiszteletreméltó retorikai súly és kedvesség. Szent Imre úgy, ahogy a legendában megismerhető, valóban az evangélium szűk utján jár, mint az igazság egyenes utján és a betűkbe vésett örök törvény általa életvalósággá lett. Minden okoskodást és kételkedést félretéve, ismét valóban föltétlenül elhisszük a legenda gondolatát és átadjuk magunkat a benne rejlő igazságnak, melynek értéke és ereje föltétlenül meggyőz bennünket. Rámutat továbbá fokozásul még a legenda »a tábor jól rendezett hadseregere«, azaz a keresztény népek egységére, melyhez, épen Szent Imre egyénisége által, immár Pannónia is hozzátartozik. Hisz a Szent István által hirdetett igazságnak, a kereszténység tételeinek, mint betűkbe vésett törvénynek, megvan a saját életértéke és az utókor is elfogadja sok más tiszteletreméltó példa mellett, Imre herceg életelveit és hódol erényeinek. Még több retorikai szépség is volna, illetve tényleg van még a legendában, azonban legyen elég ennyi. Mégis megemlítünk néhányat. Hasonló anyagul szolgálhatna még: a veszprémi fogadalomtétel ódába illő fenséges szárnyalása, a pannonhalmi csókjelenet idillikus kereksége, a házasságot kötött Imre mint egyén és mint trónörökös lelki viaskodásának aszkézise; — az újabban hozzáadott két fejezetben az eusebiusi vizió, nemkülönben a Konrád-csoda misztérium-drámája, stb. Amely legendának ilyen hatalmas, nagy, eget és földet összekötő gondolatai vannak, annak a hőse, a dicső Imre királyfi, csakugyan igazolta lelkének értékeivel, egyénisége érdemeivel, a bűn okozta sátáni hatalom alól való egyéni megszabadulását is. Hisz az eusebiusi vizió szerint »gonosz lelkek is nagy számmal vaíának ott, hátha találnának valamit Imrében, amivel e nagy hitvalló érdemeit kisebbíthetnék^. Az első magyar hitvalló nemzeti és lelki érdemessége azonban valóban nem kisebbedett meg, mert mikép Szent István kiszabadította a magyar nemzetet, tehát Imre