Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Pirovits Aladár: A holdfény felhasználása távírásra Győr várának a törököktől való visszafoglalásakor 1598-ban
ahol a 'megfigyelő állott. Sok mérföldnyi távolságra szóló vetítésekről lévén szó — amint Khevenhüllcrnél olvassuk — ezért tehát fontos volt a vetített fény pontos irányítása. Ezt pedig csak tájolókkal való irányzással lehetett felérni. A Khevenhüllernél említett távíró optikai táviró volt, melynek tehát a magnetikus távírókhoz semmi köze. Alint optikai táviró a Gauss által 1820-ban feltalált és ugyancsak tőle elnevezett héíiotroppal, illetve a későbben heliografnak elnevezett készülékkíel teljesen azonos elvek alapján működött. Berendezése is hasonló volt a heliotropéhoz, amennyiben ez a távjelző íis tükrökből és egy irányzókészülékből állott. Eltérés közöttük csak az irányzókészülékben volt, amennyiben az egyikhez távcsövet, a másikhoz iránytűt használtak. Különben mindkettő a természeti fényforrások képeit vetítette. — Egyik a nap képét, a másik a hold fényét abból a célból, hogy e fényforrások felhasználásával létrehozott fényjelekkel híreket lehessen a távolba közvetíteni. A két rendszer teljesen azonos elgondolások alapján épült fel, — ez a feltűnő hasonlatosság pedig arra jogosít fel, hogy a Khevenhüller Annales Ferdinándéi cimü munkájában említett távírót a Gauss-tól származó heliotrop elnevezés mintájára »selenoírcp«-nak nevezzük el. A helioskop ugyanis napkép fordítót,, a slenotrop tehát holdkép fordítót jelent. Az egyik a nap sugarait, a másik a hold fényét vetíti alkalmas tükrök segítségéve] a távolba, miután a vetítés irányát megelőzőleg távcsövekkel, illetőleg tájolókkal megállapították. Győr várának visszafoglalásánál használt selenotrop tehát a hold fénnyel adott jelzések továbbítására szolgált. A holdvilág általában gyenge erejű fényforrás. A hold fényessége úgy viszonylik a napfény erősségéhez, mint 1:465000-hez. Az éj homálya azonban a gyengébb fényforrások hatását tetemesen fokozza. Egy gyufa lángja nappali világosság mellett alig néhány lépésről vehető csak észre. Éjjeí azonban 1200 méter távolságra is elvilágít. Az ó-kortól egészen a legújabb időkig használt tüzjelekkel igen nagy távolságokra voltak képesek szabad szemmel is jól látható jeleket adni (Bauerfeind müncheni műegyetemi tanár egyszerű mozdonylámpával — 34 cm. átmérőjű közönséges refléktorlámpákkal 60 kjm. távolságra adott jeleket). És ha sikerült egyszerű petróleumlámpákkal 50—60 km. hosszú távolságokra, a heliotroppal psdig 100 km-es távolságra is, jól látható fényjeleket adni, — aík'kor a telehold fényét is lehet alkalmas tükrök segítségével sok mérföldnyi távolságból, úgy mint azt Khevenhüller müvében olvassuk, von vil Mell vetíteni. Sok mérföld alatt 4—5 mérföldet, illetőleg 30—40 km-t kell értenünk. Lósy— Schmidt Ede dr. a holdfény vetítésére felvett működési sugárnak alapulvételével, valamint az alkalmas helységeknek, dombtetőknek, magaslatoknakj hegycsucsokjnak és a szabad kilátást nem akadályozó völgy-vonalatoknak megválasztásával megszerkesztet:e a Győr és Prága között 1598-ban létesített táviróvonalnak legvalószínűbb irányát, miként ezt az idemellékelt ábra feltünteti. 1 ) *) A Geodéziai Közlöny 1933. évi 1—3. számából átvéve.
