Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - SZEMLE - Somogyi Antal: Werdenich Endre

SZEMLE. Werdenich Endre dr. 1871—1933. Nem sokkal halála előtl tervezgette, hogy fél évre otthagyja a katedrát, amely pedig élete volt, s megírja dogmatikáját, melyben együtt lesz egész életmunkájának érett gyümölcse. Pár hétre rá örökre itthagyta katedráját s a terveket sirba vitte magával a nagy halolt. Werdenich Endre pályája gyönyörű ívben emelkedett az egyszerű lajtakörtvélyesi falusi házból a fényes eredményű tanulóéveken s a theológiai tanárságon (1902—9) át a bécsi Augustineumig, ahol tanulmányi és lelkiigazgató volt s egyben mint docens működöli a bécsi egyetem theológiai fakultásán egészen az összeomlásig, amely az ő pályáját is derékba törte. De öt magát ez a változás egyáltalában nem törte le. Hazajött, újra itthon tanított s tanszékét megtartotta akkor is, mikor 1921-ben kanonok lett. Az a hév, amellyel tanított, bátran mondható szenvedélynek. Ugyancsak életemészlő hévvel szentelte magát a tudományos kutatásnak. Már 1895-ben, huszonnégyéves korában dolgozott :a Bölcseleli Folyóiratba. 1903-ban megjelent »A boldog ember utja« c. konferenciabeszédsorozala, 1900-ban az Aquinói Sz. Tamás-Társaságban tart *A sko, las/jikus értékelméletről* székfoglaló előadást, 1904-ben »A lét leljessége* és » Természetes Isten; c. művei Láttak napvilágol. 1910-ben pedig »A természetbölcselet kézikönyve; két kötetben. Ezek a művek kiváló tartalmuk mellett azért is figyelemreméltók, mert Werdenich kísérletet telt bennük a magyar filozófiai, illetőleg theológiai terminológia megterem lésére. A könyvek, a (mi speciális magyar viszonyaink miatt, sajnos, nem kelteltek oly visszhangot, mint amilyent érdemellek volna. Werdenich ezután nagyobb terjedelmű munkát nem közölt. A győriek több előadássorozatát élvezhették, Kisfaludy-körbeli székfoglalója »Dante theologiájáról« oly megállapításokat hozott, amelyek kellőpublicitás melleit nyereségei volnának a Dante-irodalomnak, de munkásságának érdemlegesebb része dolgozószobájának magányában maradt. Ez a munkásság a közönséges emberi méreteket messze meghaladta. Csodálatos emlékezőtehetségét teljes mértékben kihasználva, rengeteget tanult, szenlirásismerete, történeti tudása egyenesen bámulatlwi-