Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - ADATTÁR - Lovas Elemér: Etruszk és görög edények a győri bencés Rómer Flóris-muzeumban
ADATTÁR. Etruszk és görög edények a győri bencés Rómer Flóris-múzeumban. 1 ) Ha az ember Olaszország múzeumait járja, szükségszerűen szemébe ötlik az olasz és magyar múzeumok anyaga közt található nagy különbség. Nálunk a legkisebb apróság' íis jelentős, hiszen rég eltűnt népek műveltségéről beszél, olyan népekről, amelyek földünkön laklak s amelyekről gyakran csak földbe került használati tárgyaik beszélnek. Az olasz múzeumokban szinte csak elvétve látunk hasonló apróságokat. Ezek legfőbb anyaga a márványszobrokból verődik össze. Tagadhatatlan, hogy a szobrok mennyisége imponálóbb is, mutatósabb is. Az edénygyűjtemények is fontos részei az olasz múzeumoknak. De ott nem látunk hétköznapi használatra szánt edényeket, ; még kevésbbé azok cseréptöredékeit. Minden darab — s ezrével állnak a szekrényekben — alakja vagy diszítésc folytán külön megbecsülésre tart számot, művészien szép. A mozaik- és freskógyüjleményeket '— a régi római provinciák inai lakói csak irigykedve nézhetik. De a nagy különbséget megmagyarázza Itália és a provinciák földje közt tapasztalható történelmi különbség. Itáliában sok helyen és sok épületben még most íis a csaknem kélezeréves falak közt d'olyik az élet. Ha lebontanak egy házat, megállapíthatják, hogy a falak egyegy templom vagy cirkusz, esetleg magánház falaiból épültek. A bolthelyiségekben még most is ott áll eredeti helyén a régi olajos-edény. Nálunk, pl. Győrött, valamilyen régi épület maradványairól bizonytalan feljegyzések szólnak; római falmaradványok csak a Káplalandonib mélyebb rétegeiben és a Kazinczy-utca vonalán voltak kimutathatók:. De az olasz föld nem fis volt annyi barbár nép rombolásának kitéve, mint a Dunántúl. S nálunk ia római műveltség sem volt olyan nagyfokú, hogy nagyobb tömegben díszedények foroglak volna közkézen. Még kevésbbé várhatjuk fennmaradásukat, hiszen az a kevés, amely mégis eljutott hozzánk, elhasználódott. A niagyar gyűjtemények itáliai és görögországi emlékei legnagyobb részben a legutóbbi idők gyűjtőmunkájával kerültek a magyar közönség elé, a nélkül azonban, hogy földünk régi népeinek történelében szerepellek volna. Külföldről vásárolták össze őket és, ha érté) Egy része megjelent olaszul az „Associazione Internationale, Studi Mediterránéi, Bolletino", 19Î1. 3. sz. ban; egy részét a szerző felolvasta a győri Kisfaludy Irodalmi Kor 1932. évi október hó 16-iki felolvasó ülésén.
