Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Vargha Dámján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (I. közlemény)

élt a magyarság lelkivilágában is a klasszikus értékű, sohoklesi drámai (gondolat, hogy t. i. igazán nagy lélek csak királyi, vagy hős szülők gyermeke lehet. — Az első legendái szépség tehát Szent Imrének királyi családból való születése. Ez alatt pedig nemcsak az egyszerű születés, hanem a testivel arányos szellemi és lelki veleszületett kiválóság is értendő. Dux Emericus királyi születésé­vel kapcsolatban, illetve arányban van a szülők életszentsége; a királyi élethivatás magasztossága az apában, a jótékony szeretet gyakorlása az anyában, az okosság a tanítómesterben. Mindez az előkelőség Szent Imrét részben már megelőzi születésében, de kö­rül is veszi léte első pillanatától fogva és követi a 'következő legen­dái elemek szerint. A második legendái szépség a gyermek-ifjúkori Imrében a tanulmányok jelessége. A régi századok felfogása szerint nem le­het lelkileg nagy az, aki nem járatos tökéletesen kora előkelő szel­lemi ismereteiben. A szent és hős, legyen szellemileg is az. A szen­tek-martyrok életrajza gyakran kiemeli a gyermekkori tanulmányok} értékeit. — Ezért is szivesen tanulmányozzuk 1 a Szent Imre-legen­dának variáns-lékciói között a mondseei (Lunaelacensis) kéziratot, mely azfifjú Imre herceg trivium- és quadrivium-tanulmányait a töb­bieknél hívebben, sőt egyedül szemlélteti. Szerinte Imre herceg járatos volt a betűvetés, az olvasás, a számolás, a latin nyelv, a zsoltár-éneklés stb. mesterségeiben. Szent Imre gyorsan és mélyen, biztosan és rendszeresen sajátította el Donatus grammatikájának ösz­szes iskolai {ismereteit. (L. ;az Érdy-kódex Sz. Imre-szövegét. 612.1.) Harmadik legendái elemként említjük a szigorú önmegtaga­dást. Fegyelmileg és életberendezésben is kiválónak kell annak lennie, akit a testi születés előkelősége, tanulmányokban való já­ratossága többi társai fölé magasan ióleinelik. - - Ezért említi a legenda szövege, hogy Imre kevés álommal megelégedve, az éjt­szakák mélysége sötétségében —- két kandeláber világánál — vir­rasztott, szive-ajka buzgó imádságot és zsoltár-énekeket zenged3­zett; kemény önmegtagadást gyakorolt, sőt a még megengedett élvezetekről is mindenkor hősiesen lemondott. A legenda szelleme szerint annál nagyobb valaki, minél kevesebb benne az általános emberi életmód vagy puhaság szeretete, viszont minél többről tud végleg és tényleg lemondani a magasabb életeszmék céljából. Szent Imrét valóban ilyennek látjuk. Negyedik helyen említjük a legenda főszemélyeinek egy-egy hősi erénygyakorlatát, avagy valamilyen lelki kiválóságban tanú­sított rendkivülíségét. Szent Imre misztikus érdeme a kivételes kegyelem erejével a mások lelki világának titkos megismerése, a lelki intuíció, mely már a nagy Isten egyénileg megkülönböztetett nagy adománya. Az olvasót mindenkor méltán az érdekelte és ér­dekli ma is, ami szokatlan, ami meghaladja az emberi ismert és közönséges mértéket, ami tehát egészen különleges és rendkívüli. —• A pannonhalmi csók-jelenetben tárul az olvasó elé Imre herceg lelkének ez a csodálatos adománya, mint charisma, mely szerint a Szentlélek Istentől megvilágítva, valóban titokzatosan megismerte

Next

/
Oldalképek
Tartalom