Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 10. szám. 1933. december - ADATTÁR - Géfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. (II., befejező közlemény)

fényes nappal betoppant, ezek, a' zsiványokat fel není adták, noha a' két fegy r veres senkit a' szobából KÍ nem eresztett. Most én vagyok meg­büntetve: mert az ellesnél éppen kél számadóm fog hibázni helyre­hozhatatlan káromra. Az én birkásom, ki még soha semmibe nem keve­redett, jól megfelelt a' Főbírónak, mondván: »Nekem, kinek az erdő­ben kell laknom, melly ékből a' N. Vármegye a' csavargókat kurta ai nem képes, annyit kell fel felé néznem, mennyit alá! Ha feladó leszek, akkor vége életemnek: mert a Zsiványok, kiktől a' N. Vármegye enge­met meg nem menthet, engem elevenen nyuznak-meg'. 'ha a' fel nem adás büntetést érdemel, mind eddig még nem, tehát inkább vetem ma­gamat a' Zsiványoknál bölcsebb és (igazságosabb Birák' itélele alá.« Kértem: büntettessék itt meg; de az uj törvények szerint 12 pálczánál a' Főbiró többet nem adhatván, ez pedig többet érdemelvén, ő Eger­szeghre vitetett. És az én bárányaimnak legalább fele el fog veszni. Miután a' vis inertiae, az indolenlia, a pandúroknak másra, nem a* közbátorság' fenntartására használása a' rabló cimborákat igy lábra kapni engedte, a' fel nem adás büntetését, kivált olly esetben, hol a* feladó évidentiáig esmeretes, Montesquieu átélésére bizom. — Febr. 21-kén ítigácson éjfélkor ismét két Zsivány fogattatótt­el. Ezek hárman voltak a' Nemesek' közös birkássánál. A' megtáma­dok tizen voltak: öt katona Bakonya' ezredéből, négy pandúr, á' Szán­tói pandúr' Strázsamester' vezérlete alatt, kik azonban három gyanús házhoz voltak osztva. A' kutyák' ugatására egygyik Zsivány mindgyárt kirohant a szobából, hol éppen vacsoráltak, és a kert felől bemenő katonára rá lőtt, de nem tálalta. Egy katona,, fiatal, csak hat hónapos rekruta bátran megragadta a Zsiványt, de nem birt vele, azonban még sem ereszlette-el. Birkózás közben a' Zsivány lábával sütötte vala­hogyan el puskáját, és a' lövés a' katonának hasába menvén, ez mind­gyárt meghalt, a' Zsivány pedig elugrott. A' másik két Zsivány a' szoba ajtóból lövöldözött támadóira, kik a közel álló hidas mögül lö­völdöztek a' szobába. Tö|bb esett 20 lövésnél, mig egygyik Zsivány sebbe esett. Akkor a' támadók a' hidas megül elő ugorván, a Strázsa­mester az egygyik Zsiványt megragadta, ki azonban még is módot talált, hogy dupla pisztolyát egygyik kezével elő vehesse, és lőhessen. De a' lövés a' Strázsamesternek csak füle mellett ment-el, sértve ugyan, 's őtet örökre megsiketilve, és fél pofáját egészen elégetve. Végre csak­ugyan el lőn nyomatva a' két, magát kétségbeesve védő Zsivány. Itt egy katona még megsebesült vállban; de a seb nem halálos. A' golyó­bis már kivétetett. A' két megfogott Zsivány Holies Gyuri, ukki szít letés, és Ádám Jancsi, mjínd a' kettő diesertori. Holnap hozattatnak Sümeghre, és bizonyosan fel fognak akasztatni. El gondolhatod, Bará^ lom, milly öröm lehet most, Sümegben lakni! — Áltól félnek itt az em­berek, hogy ezen hóhér piaezot a' még szabad Zsiványok fel fogják gyújtani. Még csak e' volna nálra! — Egyébiránt ezen két Zsivány volt valamennyi közül a' leggarázdább, és legdühösebb. Ezt vállá min­den ember, sőt magok a' már megfogottak, különösen Hunkár Ur, ki minap a törvényszék által ide meghivatván, nálam tölte idejét, őtet is Holies Gyuri döfte melybe. Febr. 23 kán dél előtt, midőn a' Rigácson agyon lőtt katona Gó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom