Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 10. szám. 1933. december - Markó Árpád: Kuruc tisztek kivégzése a győri főtéren, 1710. január 18.
szeült statáriális bíróság halálra ítélte és január 3-án pallossal kivégeztette. Ocskay elfogatásának híre hamar eljutott Bécsbe; Pálffy János gróf, lovassági tábornok, majd Savoyai Eugen herceg utasítására az udvari haditanács is közbelépett érdekében a Felvidéken akkor parancsoló Bercsényi gróf, főtábornoknál és Csajághy érsekújvári várparancsnoknál; azzal fenyegetőztek, hogyj ha Ocskayt kivégzik, akkor ezért néhány, császári hadifogságban lévő kuruc tiszt fog bűnhődni. A Magyarországon operáló sereg főparancsnoka, gróf Heister Siegbert marsall pedig január 5-én sürgős parancsot küldött Romeisen Boldizsár hadbiztosnak, a Győrött állandóan működő rabkicserélő bizottság (Cartella-Commisio) egyik biztosának, hogy azonnal írjon Érsekújvárba Szluha Ferencnek, a magyar cartellabiztosnak s tudassa vele, hogy ha Ocskaynak bántódása lesz, akkpr Fodor László kuruc brigadérossal s meg néhány társával, akik Győrött raboskodnak, ugyanúgy fog elbánni, mint a kurucok Ócskayval. Ilyen értelmű parancsot küldött már báró Bruckenthal György ezredesnék, a győri várparancsnoknak is. 1 ) Az érsekújvári kurucok előre sejtették, hogy Heister Ocskay kivégzése miatt véres bosszút fog állani ,a hatalmában lévő kuruc hadifoglyokon. Szluha Ferenc ennek megelőzésére, udvarias, de erélyes hangú levelet írt Roméisenhez, amelyben igyekezett neki megmagyarázni, hogy Ocskay kivégzése a hadiszokások és jogokj teljes figyelembevételével történt s a császári hatóságoknak már csak azért sincs joguk közbelépni és retorzióval fenyegetőzni, mert Ocskay végkihajlgatása alkalmával is, a vérpadon is ismételten kijelentette, hogy már régen megbánta a császáriakhoz való elpártolását s bensejében ma is Rákóczi hive. A kurucok tehát személyében nem császári tisztet végeztek ki, hanem saját emberüket. Égbekiáltó igazságtalanság volna, ha a győri várparancsnok ezért ártatlan és a hadifoglyokat megillető oltalom alatt, Győrött elő kuruc tiszteket büntetne halállal. Romeisen a kapott parancs szerint ugyanekkor 1 írt ez ügyben Szluhának (leveleik keresztezték egymást), de későn, hiszen Ocskay feje már két nappal Heister utasítása előtt porbahullott. De a közbelépésnek különben sem lett volna sok hatása, mert ha a rendes hadbíróság nem Ítélkezik felette, a nép dühe küldte volna Ocskayt a másvilágra. Mikor az árulót a vérpadra vezették, a fegyveres kiséret alig bírta a reá zúduló dühös tömeget visszatartani. Január első feléten, amikor azután Bécsben már megtudták Ocskay halálát, sűrű levelezés folyt a császári hatóságok, a Cartella-Commissío, Romeisen, Bercsényi és Szluha között s az érdekeltek erről a. kérdésről Rákóczit is állandóan tájékoztatták. De hasztalan igyekeztek a kurucok a császáriaklat meggyőzni arról, hogy nincs joguk Ocskay fejéért ártatlan kurucokat vérpadra hurcolni, Heister január közepén Győrré jött, odarendelte a pozsonyi *) Heister utasítása 1710. január 5-én kelt Bécsben. Közli Thaly Kálmán; Ocskay Lászlóról irott munkája II. kötet, 346. oldalán.
