Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 1-3. szám. 1933. január-márius - Halassy-Nagy József: Surányi Miklós

mégis ugyanegy arculatát. Ezek még lélekben abban a korban élnek, amikor az övék volt az ország s benne minden hatalom és dicsőség. A kaszinó az ő világuk, amely igazi fellegvárként mered bele életével és elveivel a demokratizálódó új világba. Mikor ezek az öreg urak észreveszik, hogy a kaszinó ;is kezd süllyedni a háború hullámverései miatt, úgy érzik, mintha a föld ingott volna meg a lábuk alatt. A borzalmak esztendeit azonban e sziget lakói sem úszhatják meg szárazon. Gyermekeiken keresztül közel fér hozzájuk a szenvedés. A család fiatalabb férfitagjai sebet kapnak, kj a harctéren, ki az élet csataterén. A nőket elkapja a forgószél és kivetkőzteti régi tisztes erkölcsi felfogásukból. Gyanús emberek férkőznek közel a Péterffyekhez, s már szinte rá sem lehet ismerni a háború előtti családra. Minden megváltozik és elpusztul körülöttük, s fiaikban ők maguk js mássá lesznek vagy elpusztulnak. Ami még megmaradt, azt kikezdi a kommunizmus rothadása. Először csak a szőnyegek és a műtárgyak, majd a családi ezüst indul tel a palotából, végül eladják a szőllőt és a házat. Elvész a megszállók kezébe került birtok, s nem marad más, mint egy kicsiny kúria a Dunántúl alsó szögletében, amit az egykori családi birtokokból visszaszerzett a féllábú Ákos, aki harctéri megrokkanása után bankhivatalnok lett. Az inflációban ez is elúszik, csak a régi kripta marad Ákosék birtokában. Az új tulajdonos azonban, Hartmann, bérbe adja a Péterffyeknek az ősi birtokot. így találkoznak össze a Péterffyek a HartmannokNal, s a jövő építő munkája elválhatatlan egységbe forrasztja a két egymástól eddigelé oly távol álló embereket, két homlokegyenest ellenkező élet- és világfelfogás hordozóit. Surányi általában borzad regényeiben a happy end-től, de ennyi szenvedés és pusztulás láttára már szükségét érzi, hogy a jobb jövőnek némi halvány reményét csillogtassa meg: a közös munkában látja ennék az ígéretét. A Péterff

y-kastély régi szabású lakói abból éltek, hogy örökösen várták a csodát, ami persze nem következett el. De talán fel fog tűnni ez a csoda az új nemzedéknek, amelyik el tudja rá határozni magát, hogy tétlen várás helyett — megcsinálja. A publicista és a regényíró tehát ugyanabban látják a szabadulás útját: a munkában és a magyar földön élő fajok és emberek megbékélésében. A Csodavárók tehát míg egyrészt kortörténet művészi köntösben, másrészjt a jövő programmja is. A mű szerkezete elárulja azt a nagy gondot, amellyel Surányi ezt a munkáját írta. Hőseit egészen közelről nézi, s ezért nem tud irántuk egy percig sem közömbös lenni. Velük él, érez és szenved. Valami nagy egyszerűség ömlik el a regényen. Az író nem akar kothurnusban járni, természetességével hódítja meg az olvasóit Van néhány kiválóan sikerült mellékalakja, akiken megcsillogtatja ritka humora megbocsátó és megértő derűjét. Ilyen például az a feltaláló, aki a kávéház asztalánál geniális t&lálmányokat eszel ki, de semmiben sem jut a kivitelig, mert nincsen —szegénynek — »szerencseje«. S melyik olvasó szíve ne érzékenyedne el, mikor