Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november - ADATTÁR - Hudinka Antal: Hochburg János Miklós győri élelmezési tiszt jelentései fogoly törökök váltságdíjairól
meg nem hozza, sőt ezek biztonságos Pécsre jöttére nézve is ajánlatot tett a basának, hogy amint a pénzzel való indulásról értesítik, ő elégséges őrséget küld eléjük. Äz a nagy baj — irta tovább Thüringen Hochburgnak —, hogy a basa már előbb irt neki, .hogy De Vecchi gróf, az akkori siklósi parancsnok, a török foglyokat visszatartja, más szóval ő addig nem küldheti a váltságot, amig Siklóson a török rabokat feltartóztatják. Mivel pedig — írja Thungen — De Vecchi nem az ő parancsnoksága alá tartozik, nem tehetett egyebet, minthogy még ugyanaznap a basa panaszlevelét felküldte Bécsbe a haditanácsnak, hogy ez irjon reá De Vecchire. A haditanács tehát négy levelet is kapott De Vecchi fogoly visszatartásáról: a Thungenét s hozzámellékelve eredetiben az eszéki basa panaszlevelét és a Hochburg ezen máj. 25-i jelentését s vele Thungennek Hochburg höz irt fenti válaszát szintén eredetiben. Hochburg profuntmester maga is további soraiban arra kérte a bécsi kamarát, irjon reá De Vecchire, hogy a pécsi profuntmester kezeihez fizetendő váltságöszszeg ellenében bocsássa útjukra a foglyokat. Az ilyen erkölcstelen lefülelése a raboknak nem válik Őfelsége dicsőségére, mert e miatt nemcsak a kikötött váltságösszeget nem kapják meg, hiszen a túszok hosszabb ideig levén kénytelenek ittmaradni, az ellátásuk költsége egyre szaporodik, de félő, hogy amennyiben a váltságpénzek összegyűjtésére hazaküldött törökök még nem tértek vissza, esetleg végleg elmaradnak, következőleg a váltságdíjakból semmi sem lesz. A túszok igy a nyakunkon maradnak, holott^, ha ez a visszatartás nincsen, már rég lerázták volna őket a nyakukról. Mint a győri profuntmesternek ez a két levele is mutatja, érdemes volna a rabok történetével tüzetesen is foglalkozni, kétségtelennek látom, hogy az idők folyamán a két fél között állandóan megegyezés jött létre a rabok visszaváltására nézve. Valóban családok, városok, ímegyék, egyházi és világi főurak összesen nagy öszszegeket adtak fogoly magyarok visszaváltására. Viszont a törökök is sok-sok pénzt hoztak be az országba az ő rabjaikért. Egyébként esetről-esetre kellene a rabok kérdését kutatni és összeszedni. Az ismertetett 3 levél szövege a következő: 1. Győr, 1687 máj, 15 Hochburg János Miklós győri prófuútmester jelentést tesz a bécsi udv. kamarának a Győrbe küldött török joglyok' váltságdíjairól. Hl. ksl. hoffcammer.. . Aus E.. . . Exc. ... undern 9 dises mir zuekombenen ... befelch ersehe ... das gewisse nachricht eingelangt, ob wäre den G. hujus ein 'zimbliche anzahl der türckhischen ranzionsgelter und Izwar maistens in goldt dem hiesigen Hrn. obristen Grn. v. Rappack behendiget worden. Gleich vier ich nun auf eincartirung der ranzionen von denen camerat auch andern vornehmem Ahro ksl. Mt. zueständigen privat-Türckhen statte sorge trage und embsig darob bin, wie die ankhombende ranzionsgeldter zu banden bringen möge, als habe, die
