Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - SZEMLE - Színházi Szemle. (V.)

A Győri Athletikai Club kulturcsljén március 24.-én Sólyom Andor királyi Ítélőtáblai elnc% a sport filozófiájáról tartott előadást. LumnUzer Erzsébet hegedű- és Manniiu/er Mé.díj énekszámai egészítették ki a műsort. Színházi Szemle. Bátorság, — több, — vakmerőség volt a kísérlet Győrölt és nyáron szinházat játszani. Aki csak tehette, óva ültette a színtársulat igazgatóját attól, hogy ebbe a vállalkozásba pénzt fektessen és sikert vagy eredményt várjon tőle. Az igazgató mosolygóik hálamögölt Sopron és Szombathely meghódításával biztosra meni. A kételkedők komoly és alapos érvekre hivatkoztak. Győr közönsége elszokott a színháztól, itt évek óta minden társulat megbukott s ,a<z üres falaknak játszott. Nyáron még nagjobb meggondolatlanság, mert Győr közönsége nyáron kint van a vizeken s iplnnan hazaérkezve, nem fog színházba szaladni. Minden érv megtörött Sziklai Jenő igazgató magabizásán. Jöttek, es csoda 'történt. Kél hónapig játszottak ijtt s szinte blinden alkalommal zsúfolt házak előtt. A merész kísérlet teljes erkölcsi s hihetjük anyagi sikerrel is járt. Mi történt? Mi változott itt meg, hogy minden intés és aggodalom feleslegesnek bizonyult? A társulat, a közönség, a szinház? Ugy látszik minden. Ebben a (szinház nélküli városban a társulatok eddig a Lloydban, Katholikus Körben, Vasas Otthonban bujdoslak. Voltak e társulatok között becsületes törekvésű, művészit alkotó társulatok is, mégsem volt' közönségük, mert e helyiségekben a közönség nem érezhette magái színházban s ezért idegenkedelt azok látogatásától. Sziklai színigazgató az Apolló-mozi helyiségeit választotta színjátszása helyéül, amely a közönség számára mindenesetre több kényelmei nyújtott minden eddigi helyiségnél s legalább is nyújtóira a szirdiáz illúzióját. A színpad kicsisége, a diszlelezés, rendezés nehézsége, az öltözők kényelmetlensége nem tartozott a közönségre. Legfeljebb a szünetek nyúltak meg percekkel, amit a jó előadásokért szívesen megbocsá jtoll. Az Apolló helyisége minden más helyiségnél jobban szinházat mulatott, amit az is bizonyít, hogy különösen a hölgyközönség már öltözködött is színházra s a széksorokban, páholyokban előkerültek a látcsövek. A rendezés is mindent elkövetett, hogy szinházat mulasson s az Apolló vetítő kamarája ebben igen nagy segítséget tudott nyújtani. Lehet, hogy ebben a »szinház-illuzio«-ban volt a közönség részéről is bizonyos jóindulatú szándékosság, vigasztaló önámílás azzal a rideg lénnyel szemben, hogy szinháznélküli város vagyunk. Szívesen vettük és örültünk az alkalomnak, mely feledtette velünk vagy legalább is enyhítette hiányérzetünket. * * Bármilyen ellenmondásnak láLszik is, mégis természetes, hogy ép ez a »szinhaz-illuzio«, amely tömegeket fogott meg, ez elevenítette fel újra a, ,szinház utáni vágyat s keltette életre a mi tengeri kígyónkat, a szinházkérdést, j