Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - SZEMLE - Bedy Vince — nagyprépost - Győri dalosok Bécsben. (L. I.)
vezetésével máris felül nem mulhatőknak bizonyultak. Saját szerzeményű és általa négy szólamra alkalmazott magyar dalai csak a budpesti Palaesztrina-vegyeskar előadásai utján jutottak megközelítő versenytárshoz, melyhez (még a szanyiak megjelenésének feslői hatása adta az összképet. Tomboló tetszés és számos kihívás jutalmazta derék dalosainkat és kiváló, királydíjas karnagyukat. Éjfél lett, mire a Stefanskeli erben »ismerkedtünk« régi barátainkkal a Wiener Kaufmännischer Gesangs-Vereinnel, kik eljöttek, hogy felújítsák a háború nehéz éveiben is hiven ápolt régi kapcsolatokat. Ugyanitt a Wiener Männer-GesangsVerein a magyar dalosok tiszteletére művészi, humoros dalestélyt rendezeti kifogyhatatlan műsorral. Éjjel — hazamenet — magyar szótól volt hangos az utca. Virágvasárnapján a bécsi hercegérsek mondott már a korai órákban misét a magyaroknaik a Szent István-templom örökszép hajójában. 11 órakor a Dreher-parkban villásreggelivel vártak a bécsiek. Délután a bécsi férfidalegylet a Práterben rendezett ozsonnát. Este i/ 2 8-kor kezdődött legközvetlenebb házigazdáink, a W. K. M. G. V. estélye a fzögernitzi kaszinó intim és feltűnően jó akusztikájú hangversenytermében. Szegény, fáradt dalosainkat egy csésze szívesen adott kávé újra erőre keltette és az ünnepi beszédek elhangzása után felléptek az emelvényre 80-an, kik Győrből jöttek —- diadalra-dicsőségre. Számos és nehéz produkciójuk a kivétel nélkül rendkivül nagy műértéssel rendelkező dalostársuk részéről, kik közt számos neves, hivatásos művész van, leírhatatlan, tomboló hatást keltett. Utánuk, a bécsiek szép egyes és karelőadásairól nem szólva, Marschalko Mignon, ez a csodálatos technikával és temperamentummal megáldott egyéniség ült a zongorához, melynek némely billentyűje néma maradt; képzelhető, hogy az az átszellemült érzés, melyet nála megszoktunk csodálni, ezúttal bosszúságba fult és mégis megértették, megbámulták, ünnepelték ezt a kivételes tehetségű interpretatort, ki ekkor sem volt kisebb, mint máskor: diadalmas utunkon nyalábszámra gyűjtötte a babért nemcsak magának, de Győrnek is. Hlavacz ker. tanácsos, a föaufm. Männerges. Ver. diszelnöke nyomban meghívta a bécsi filharmonikusok hangversenyére. Nehény bécsi számmal és a vacsorával véget'iis ért volna az ünnepség — ha a bécsiek ebbe belenyugodtak volna. A vendéglátók zajos követelésének nem lehetett ellentállani és az út újra a pódiumra vitt, ahol soha nem látott jó kedvvel és lelkesedéssel énekeltek vagy 30 szebbnél szebb dalt a győriek — kóta nélkül. Viharos, türelmetlen ujrázások annyira megnyújtották a műsort, hogy a különvonat indulási idejét i/ 4 órával túlléptük és ennek várnia kellelt reánk. Dehát Imegérle a fáradságot ! Érces férfihangok mellett hölgyeink csengő éneke a szivekbe nyomult. Jó kedvvel, mosolyogva, fáradhatatlamil énekeltek, s énekellek volna másnapig is. Előadás közben a szolár magasztaló kifejezései mind felszínre jutottak lelkes hallgatóink részéről. Nemes művészek a látott és hallott valóságot i>valószinüllen«-nek mondották. Leplezetlenül elismerték, hogy Bécsnek nincs hasonló színvonalon álló vegyeskara. Biztatták őket, hogy európai körutat tegyenek, hívlak, hogy sokszor jöjjenek Bécsbe nyilvános szereplésre. Drappal, a bécsi opera hírneves művésze csodálkozva említette fel, hogy őt magát felkérték éneklésre és ezt kénytelen volt
