Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.

IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Vargha Damján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (II., befejező közlemény)

Mind a 'mai napig nem veszítettek a Szent Imre-legenda neme­sen egyszerű gondolatai értékükből, gyöngédségükből, valamint stilisztikai szépségükből semmit. Szabad a mai kor szemüvegén át is vizsgálni az Imre-legenda minden részletét, mert elvekben és eszmékben ugyan századokra-ezredekre érvényes igazságokat és gondolatokat, ezeknek sajátszerű megnyilatkozásában, stilisztikai és nyelvtani szépségeiben pedig az eredeti, XI-ik századi kedves­séget fejezik ki és ma is üdén, felemelően, biztosan, híven és gyö­nyörködtetve ihletik az olvasó lelkét. * * * Amelyik író a XI-ik században ilyen egységes szellemű, vilá­gos szerkezetű, költői, retorikai, stilisztikai és nyelvtani értékekkel annyira bővelkedő irodalmi művet tud alkotni, az méltán tekinthető a nemzet szellemi jótevőjének, első nagy írójának és pedig nem­csak az igazságok eszmei terjesztése, hanem a formák szépségeinek tudatos alkalmazása miatt is. A Szent Imre-legenda írója, szerin­tünk boldog Maurus, eszmei célokat tartott szem előtt és gyönyörű irodalmi művet alkotott; az író lelkének szükségleteként született meg az Imre-legenda, melyben szinte kiáradó érték a keresztény magyar életszeretet. Vargha Dámján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom