Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.
IV. évfolyam. 4-6. szám. 1933. április-június - Vargha Damján: Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában. (II., befejező közlemény)
utóbbiakban ad kifejezést — félig szándékosan, félig rejtetten — a saját érzelmeinek; és csak harmadsorban veszi igénybe a kifejezésbéli formákat. Äz írónak tehát — mondjuk ki végérvényesen — megvolt a helyes hitbeli igazság-ismerete és ezen a biztos alapon hiterkölcsi világnézete; volt igazságot sugárzó gondolatbősége és nagyarányú gondolatkifejező, szines és biztos stiluskészlete. A Szent Imrelegenda írójának a lelkében — és Írásában is — az igazság és mondat mindig egyenes viszonyban vannak egymással és szükségképen hozzájuk illeszkedik, mint külső a belsőhöz, mint forma atartalomhoz, a kifejezések világossága, szabatossága, numerozitása stb. Csak e háromnak tökéletes egysége hozhatta létre a Szent Imre-legendát, mint poétikai, retorikai és stilisztikai szempontból egyaránt értékes művet. cl) Az egész Szent Imre-legenda telve van stilisztikailag elemezhető igazságokkal, gondolatokkal, mondatértékekkel, valamint nyelvbeli szépségekkel. Közöttük mindig kiérezhető a lélektani és logikai kapcsolat. Minden gondolatrészlet gyöngéd hűséggel illeszkedik a másikhoz, a következő az előzőkhöz; minden megelőzőt világosabbá tesz a irákövetkező és pedig nemcsak magyarázva, hanem mélyen indokolva a lélektan és a logika területén, de az esztétika, valamint a stilisztika szempontjából is. íme erre is egy példa. Imre későn hajtotta álomra fejét. Önmagában is kifejező, kétségtelenül jellemző gondolat. De még világosabbá és mélyebben érthetővé válik, mert az önmegtagadás okát is megismerjük, ha a szövegnek utána következő mondatát is elolvassuk. »Alikor már minden nyugovóra tért az éjtszakában, — mint királyi sarjhoz illik — két szövétnek világánál virrasztott, Isten szine előtt zsoltárokat zengedezett és minden zsoltár végén töredelmes szívvel kérte bűne bocsánatát.« Gondolatról-gondolatra, mondatról-mondatra haladva, érzi az olvasó, hogy a niondatelemek, mint gondolatrészek egymást világosabbá, érthetőbbé és indokoltabbá teszik ; sőt lélektanilag is tisztába jut az olvasó Irnre herceg önmegtagadása gyökerével, indokolásaival és céljával. A késő éjtszakában akkor, amikor már mindenki nyugvóra tért, Imre még mindig virrasztott, mert Isten imádására és a magyar nemzetért való megkérlelésére zsoltárokat akart zengedezni. Tehát bűnbánati cselekményeket gyakorolt önmaga és nemzete érdekében. Egy nemzetért — önmaga örök életéért — csakugyan érdemes virrasztani és önmagát az édes álom — talán szükségesnek vélt — örömeitől is megfosztani, érdemszerző, tiszteletreméltó! Ez Imre önmegtagadásának a legendában kifej ezért — az első olvasásra talán nem is épen nagyon fontosnak tartott, — önmegtagadása rugója. 1 ) *) Szent Imre legendájának ez a helye szinte önkénytelenül — a történelmi századok folyamán később az irodalomban olyan jelentős helyet elfoglaló — Szigeti Veszedelem egyik fontos éposz-elemét juttatja eszünkbe. Zrinyi Miklós, a hős, imádkozik a feszület előtt a bűnbe sűlyedt magyar nemzetért, bizonyára ön-
