Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Bedy Vince: A Szent Adalbert vértanú püspök tiszteletére alapított győr-hegyi prépostság története

vagy a várba költöztek be, vagy más biztosabb helyre vándoroltak. A puszta dombot a 17. század végén vesztőhellyé választotta ki a katonai hatóság, oda állította fel az akasztófát. A 18. század elején pedig az adalberti prépost, mint tulajdonos, kálvária építésére adta át e területet. A jezsuiták vezetése alatt álló Agoniatársulat, vagyis Krisztus haláltusájának társulata Heister Sigbert gróf várparancsnoknak és a híveknek adakozó segítségével fel is építette a [kálváriát. Idők folytán a Rába folyó is messzebb ásta medrét e helytől; az eső lemosta, megalacsonyította e Győrhegyet. Mikor a kálváriát építették, már feltöltéséről kellett gondoskodni. Ma már senki sem nevezné hegynek ez alacsony dombot, de a prépostság hivatalos címe ma is Győrhegyhez van kötve. A prépostság javadalma. Az ismeretlen alapító megfelelő javadalomról is gondoskodott, amely a templom, a káptalani székház fenntartását biztosította, a prépostnak és kanonokjainak megélhetést adott. Ezek a századok, melyekből a prépostság is származik, csak földbirtokból, szőllőből, házból, malomból, halászó vizből, hasznos jogokból álló alapítványt ismertek. Ezekből állott a prépostság javadalmi alapítványa is. Legfőbb javadalma: Söptér, győrmegyei falu, mely a törökvilágban elpusztult és mint puszta maradt meg mai napig. Területe a legújabb földváltság és földbirtokreform követelte leadás előtt 870 iÜ kataszteri holdból állott. Ma 134 & kat. hold 1600 1600 vagyonváltság és 44 ^ holdnyi földbirtokreform címen leadott terület után 691 ^ kat. hold. Régi, 1357. évi határjárási okmány és a 17. század elejéről való térkép szerint Pér, Machow-puszta, Selyemsuka-puszta, Bőny (Buny), Durogh-puszta, Ság (Sághalom), Szent-Imre, Szent-Lőrinc, Pázmánd, Nyulász-puszta, Töltéstava határaival érintkezett Söptér. A törökidőbeli pusztulás után a falu többé nem épült fel. A 14. századbeli határjárási okirat még falunak ismeri, a 16. század közepén Győr vármegye jegyzőkönyvei már csak pusztáról emlékeznek, sőt 1614-ben elhagyott, senki által nem bírt pusztának mondják. A török hódoltság idejében ugyanis senkinek sem hajtott hasznot, így adózás alá senki terhére sem vehette fel a vármegye. Amikor a prépostok értékesíteni tudták, bérbeadták. A falu pusztulása után jobbágyai elszéledtek vagy elvesztek, így jobbágyi művelés alá nem került határa. A 16. századból semmiféle okiratot nem találtam a birtok jövedelmezőségéről. A 17. század végéről ismerem egyik bérleti szerződését, mely szerint a ságiak fizettek érte: 1. 20 frt jó pénzt, 2. 25 (hat ökrös) szekér fát, 3. a parlag földeket, a köveskut táján levő gyepet a prépost használta, 4. minden juhos gazda 1—1 juhot adott, 5. csak szemes gabonát vethettek (búza, rozs, árpa, köles, zab), amiből tizedet adtak, 6. a prépost tetszése szerint fenntarthatott magának egy darab földet és azt bárkinek! odaadhatta, 7. a pusztának csak felét vethették el évenkint, másik