Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - ADATTÁR - Gálos Rezső: Kazinczy és a győri csata emléke
a megyegyülés. Dessewffy latin, Kazinczy magyar feliratot tartana helyesnek: érdekes, hogy egyikük sem tudja, melyik nyelv mellett döntött a vármegye; Kazinczy — udvariasan — azt hiszi, a latin (Lev. 8: 21. 1.), Dessewffy úgy tudja, a magyar föliratot fogadták el (8: 52. 1.). A valóság az, hogy az emlékmű két oldalára latin, két oldalára pedig magyar fölírat került. Kazinczy nagyon büszke volt a tervet kísérő, maga szövegezte javaslatra. Lelkéhez közelálló minden barátjának beszámol róla s midőn kiadja, egyik részletére külön is felhívja figyelmüket. Ennek a valóban méltóságos, lelkes és hazafias részletnek alapgondolata, hogy a magyarban elaludt a dicsőség szeretete, de fel fog ébredni, mihelyt az igaz érdemet becsülni fogjuk; Zemplén megye az első, amely ebben a görögök és rómaiak példáját követi s követésre méltó szép példát ad. — Rövidesen elhatározza, hogy a Véleményt kinyomatja. (Lev. 7: 495. 1.) Elébb Dessewffyt bíztatja, hogy szerezzen rá sógorától pénzt, majd maga vállalja a kiadást. (39 frt 35 krt fizetett érte.) Ujabb félévbe kerül, míg tervéből valóság lesz. 1811. január 17-én az első ív ki van nyomva, s mivel a szöveg még átnyúlik egy 17. lapra is, hozzáfűzi a vármegyének a javaslatra hozott határozatát. Ennek megszerzése is sok idejébe került. — Az így 20 lapra terjedt kis füzet első példányát a nagyon szerette Cserey Miklósnak küldi el (Lev. 8: 294. L), majd Wesselényinek, Vay Miklósnak, Sipos Pálnak, Horvát Istvánnak, a Dunántúlra Pápay Sámuelnek, Kis Jánosnak, Felsőbüki Nagy Pálnak küld belőle tiszteletpéldányt, 10 példányt a főispán kap — egyet a nádor és egyet Örményi'József országbíró. Horvát Istvánnak megírja, hogy ez utóbbi kettőtől választ vár rá, amelyet utódainak megőrizhet; Ürményitől valóban kap is hoszszabb, meleghangú köszönő-levelet. Megküldte-e másnak is a füzetet, levelezéséből nem tűnik ki. Valószínű. A fenti húsz darabon kivűl, úgy gondolom, még vagy tíz-húszat küldött szét. A füzet szövegével azonban baj volt. Dessewffy haragosan veszi észre, hogy latin epitáfiumából a nyomtatásban egy sor kimaradt (id. kiad. 13. 1.) s ezzel az egész frontális emlékfelírat értelmetlen lett. Kazinczy — bár végére jár a hiba történetének — nagyon restelli a dolgot, mert a korrektúrát ő végezte s a boszszantó tévedés elkerülte figyelmét. A szedés még megvan. Az egészet újra nyomatja tehát, s ez a második kiadás, amelyet, másfél évtizeddel utóbb, Toldyéknak figyelmébe ajánl. Döbrentei Gábor, bár Kazinczy néki is, neveltjének, Gróf Gyulai Lajosnak is megküldte a füzetet, 1811. november derekán még nem kapta meg. Sipos mutatja meg neki »a' zempléni Emlékkő leírását-is. Ez felséges. Kérem a' Tekintetes Urat, küldjön valahogy egy nyomtatványt, Múzeumomba egészen belé akarom tenni.«(Lev. 9: 148.) Kazinczy karácsony estéjén felel: »Vadolja a' mi kedves Lajoskánk a' postákat, ha a' Táv'. (Tövisek és ívirágok) és a' Relatio Andrásfalvára nem ért-el; hiszen én mind a* két kis munkát megküldém az ifjú Grófnak, még pedig ezt a' kis kedves barátunkat a' Relationak eggy czikkelyére figyelmessé tévén. a (Lev.
