Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - ADATTÁR - Gálos Rezső: Kazinczy és a győri csata emléke

Az 1809. június 14.-Í győri csata hiteles hire egy hét mulve jutott el Sátoraljaújhelyre. R zemplénieknek szomorú sorsuk lett. »Veresen és sebben látták magok felé hozattatni a' mi Insurgenseinket, 's nékik sem kovájok, sem patrontások, sem fent kardjok nem lévén, nem csuda hogy megszállotta a' rettegés, 's siketekké lévén Tisztjeiknek parancsolatjaik 's buzdításaik eránt, meg fordultak, 's harmad nap ólta sem prófontot sem léhnungot nem kapván, erőszakra vetemedtek, rablottak, 's igy a' Pesti hidhoz érvén, ott elfogattattak.« (Lev. 6: 419.) Nem valamennyien viselkedtek igy. Öt közlegény hősi halált halt, Báró Barkóczy kapitánynak pedig ellenséges kartács szakította le a lábát — egy derék káplár, életét veszélyeztetve, kiragadta ugyan kapitányát a tűzvonalból, de az tíz nap múlva belehalt sebesülésébe, miután még igen szép levelet diktált vármegyéjéhez, s annak oltalmába ajánlotta anyját, fivéreit s a hős káplárt, Budaházy Pétert. Kisfaludy Sándor (Hátrah. Munkái, Győr, 1931. 131. 1.) így mondja el a zempléniek szereplését: »Endlich wich unser linke Flügel

.. . dem heftigen Kartätschenfeuer

... Hierauf wurde der Oberste Kandó mit den Escadronen des Zempliner Regiments, das eben angelangt war, und noch nie einen Feind gesehen, zum Angriff beordert

... Diese Trupp attaquierte herzhaft; da sie aber einen anderthalb Klafter breiten Graben ankam, der nicht zu übersetzen war ; und von dem Feind mit Kartätschen 'beschossen wurde, blieb die Attaque ohne Wirkung und die Insurgenten mussten weichen.« Majd utóbb (273. 1.): »Später wurde die... 1-ste Escadron unter der Anführung ihres Chefs, des Rittmeisters Br. Barkóczy zur Bedeckung einer Cavallerie-Batterie, nahe an der Kapelle bey Kis-Megyer beordert. Dieser Rittmeister drang ungeachtet des heftigen feindlichen Kanonen- und Kleingewehr-Feuers, muthig vor, und stellte sich mit Unerschreckenheit; kaum aber geschah diess, als eine feindliche Kanonen-Kugel das Pferd des Rittmeisters todtete, und seinen rechten Fuss zerschmetterte. Der Corporal Budaházy trug seinen halbtodten Rittmeister mit Hintersetzung seines eigenen Lebens aus dem feindlichen Feuer.« Budaházy Péter káplár ezért a szép cselekedetéért megkapta az ezüst vitézségi érmet. (U. o. 282. 1.) Július 24-én volt Zemplén vármegye közgyűlése. Itt fölolvasták Barkóczy báró levelét s ennek mindnyájukat megindító hatása alatt Kazinczy javaslatot tett, hogy állítsanak Zemplén el esett hőseinek Sátoraljaújhelyen emléket; Dessewffy József pedi^ gyűjtést javasolt Budaházy javára. Ott nyomban 800 frtot adtak össze. Kazinczyt és Dessewffyt egyben megbízták, hogy készítsék el az emlékmű tervezetét és feliratait. (Lev. 6: 467. 1.) A beadványt Kazinczy szövegezte. Fogalmazása majd félesztendeig tartott, többször megvitatták, végre is az év karácsonya felé Dessewffy átnézi, néhány részletet — igen helyesen — kihagyat belőle (nem engedi, hogy Kazinczy a győri csatát Miltiades és Themistokles harcaival együtt emlegesse), s az irat Dessewffyné szép kézírásában kerül a vármegye elé. 1810. májusában tárgyalja