Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Jenei Ferenc: Kazinczy útja Pannonhalmára
Kortársai nagyon elitélik érte, Horváth nem találta meg a maga keresett igazát. 4. »Nekem écies barátom, ezen Munka dolgozásában eggyik czélom az volt, hogy tégedet, hogy társaidat, 's nem csak tiszteletet, hanem szeretetet is érdemlő Elöljáródat — pedig a' szeretet több mint a' csak tisztelet — megismertesselek azokkal is, a' kik távoly lakván tőletek, Szerzeteteket nem ismerhetik. Az volt tovább a' célom, hogy olly munkát adván, mellyet holtomig fogok olvasni, ott élt boldogságaimnak emlékezete minden olvasásom alatt felelevenedjék; — harmadszor, hogy érzésim, mellyek ezen utam alatt is kisértek, általmenjen [!] másoknak sziveikbe is; negyedszer, hogy P.— és D.— eránt tartozó tiszteletemnek világos jelét adjam, 's ezeket a' gázolókat a' kemény, de nem nemtelen megtámadás által elnémítsam.a 1 ) Ilyen sokféle célt tűzött maga elé Kazinczy, amikor megírta útirajzát. Célját elérte. Mint útirajz érdekes, élvezetes. Nem pepecsel a részleteknél, de a nagyvonalakkal megrajzolt képek hívek és szemléletesek. Az ilyenféle útirajzok mindig két arcúak. Mutatják azt, amit ábrázolni akart az író, de mutatják az írót is. Ez a rajz egy précieux öregúr nagy gonddal felvázolt képe. Vigyáz magára, hogy a képen mindenki előtt rokonszenvesen szerepeljen. Az arckép hű és érdekes, látjuk a hús-vér embert. Kazinczy kerüli a hajón a politikai vitába való keveredést; a grófné előtt elhallgatja Zách Felicián történetét; Czuczort megcsókolja. Humánus gondolkozására vall észrevétele, hogy Győrött a vármegyeházán a börtön nem a föld alatt van, vagy a váci siketnémák között töltött félórához fűzött reflexió. Látszik sok helyütt, amikor valakit jellemezni akar, hogy a jellemző szavaknak hatását kiméri, hogy jobban hassanak. Ilyen a főapátról mondott ítélete. Ez a kimértség okozza, hogy Horváth és Szeder félreértették. Valahogyan azt érezzük, hogy az a lelkesedés, amellyel Pannonhalmáról ír, őszinte, de minden önkéntelensége mellett is mesterkélt. Kazinczy akarja, hogy lelkesedjék. Mentsége, hogy hisz is ebben a lelkesedésben. Kazinczy azt akarta, hogy ez az írás ne 72 éves öregembert, hanem 27 éves ifjút mutasson. Az érzelmek sokszínű változatain halad végig, Szemere szerint érzelmei oly változatosak, mint a tavaszi táj, amelyen át útja vitte. Kazinczy magáról azt mondja: »Beszedemen ifjúi szépség, könnyüség 's Éeresett gondatlanság ömlött el.« 2 ) Valóban ez a keresett gondatlanság a legnagyobb értéke ennek a kis műnek. Kazinczy nagy tudatossággal írta meg, tudta mit akar, tudta, mivel érheti el célját éá a hozzá való eszközök birtokában voltak. írásművészete győzött anyagán, s ha életének utolsó csalódásai nem keserítették volna el szívét, ez az írás egy harmonikus lélek utolsó megnyilatkozása, nem pedig egy elkeserített ember harmónia után vágyódó, harmóniájáért harcoló kiáltása lenne. j ene i f €renc , Kaz. Lev. XXI. köt. 565. I. (P. = Pyrker, D. = Dessewffy.) 2 ) Kaz. Lev. XXI. köt. 558. I.
