Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Jenei Ferenc: Kazinczy útja Pannonhalmára

nem érte váratlanul, a támadást nagyon a szívérc vette.

1

) Különösen a Pyrkert ért támadás bántotta nagyon, aki őt anyagi szorultságában többször megsegítette. A Tudományos Gyűjtemény második füzetében válaszolt, de a válasz nagyon gyengén sikerült. Pyrker védelmére egy szót sem tud felhozni, csupán a fordító eljárását, verses műnek prózában való fordítását próbálja igazolni.

2

); Ez a felelet levélváltásba hozta Bajzával. Fenyéry, aki ebben az időben Vörösmartyt a Tudományos Gyűjtemény szerkesztésében helyettesítette, megjelenése előtt Kazinczy feleletét megmutatta Bajzának, aki levéllel kereste fel Kazinczyt. Ez felelt is rá, de egyikük sem látta be a másik igazát.

3

) Kazinczy nem tudott megnyugodni. Leveleiből látjuk, hogy nagyon fájt neki a bírálat, ismételten hevesen kikel Bajzáék ellen, akikre gyakran durva kifejezéseket alkalmaz. Hozzájárulhatott ehhez az is, hogy Szemerénél lakott, aki neheztelt Bajzára, mert a Kritikai Lapok munkatársai közül kihagyta. Szemere is bíztatta Kazinczyt, választervezetet készített neki Bajza ellen.

1

) Pannonhalmi útja alkalmából Guzmics is hatott rá. Volt alkalmuk bőven, hogy Bajzáék dolgait megbeszéljék, Guzmics már a conversationslexiconi pörben elítélte Bajzáék eljárását.

5

) A G. jegyű szerző személyét pedig sokan Guzmicsban keresték, ami ellen ő hevesen tiltakozott.

6

) Tehát a máskor mindig békítő Guzmics most éppenséggel nem nyugtatta meg. Esztergomban a Bajzáék által annyira megvetett Rumy Károly György hatása csak fokozta elkeseredését, ami aztán az Argauer plébánosnál elköltött vacsora említésekor kirobbant.

7

) Hatodfél lapon keresztül elkeseredetten vagdalkozik Kazinczy Nagyon is látszik, hogy szavait a düh diktálja. Támadása minden logikai rend híjján megmutatja, hogy nem gondolta át. Először a »pardüezos Árpád tömjenezöi« ellen fakad

1 ki, akik igazságtalanul törnek ellenségre és barátra egyaránt. Szenvedélyes hangon támad a tiszteletet nem ismerőkre. Védelmébe veszi a lexiconi-pörben vereséget szenvedett gróf Dessewffy Józsefet Azután feldicséri a fiatalabb és idősebb írókat, megemlékezik nagyokról és kicsinyekről. Tiltakozik az ellen, mintha valaki íróra is irigységgel gondolna. Még Bajzának és Toldynak is jut a dicséretből. Ostorozza az írók között dúló pártoskodásokat; méltóságot és nem vadságot vár a kritikustól: szive és lelke legyen annak.

8

) l

) Bajza 1830. december 30-án megírta Kazinczynak, hogy fordítását a Kritikai Lapok I. kötete birálni fogja. A bírálat nem lesz kedvező, de igazságos. Kaz. Lev. XXI. köt. 480. 1. a

) Igazítás. Tud. Gyűjt. 1831. II. füzet. 3

) Kaz. Lev. XXI. 4284, 4289., 4291., 4292., 4293. I. *) R. A Szemere-Tár Bajza levelei. I. K. 1910. 372—74. 11. 5

) Kaz. Lev. XXI. 290., 304 - 5. 11. 6

) Dr. Révay Sándor : Guzmics Izidor levelei Farkas Józsefhez. I. K. 1909. 256. I. és Kaz. Lev. XXI. 544-45. és 556. II. 7

) Kazinczy útja. 45—50. 11. 8

) Ennek a helynek zavarosságát Guzmics is észrevette és figyelmeztette reá. „Mit azon Harcról beszélsz, Oedipusz értse : én, ki csak be vagyok e dologba avatva, beszédeden eligazodni nem tudok." Kaz. Lev. XXI. köt. 544. 1. 3