Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Dénes Tibor: Liezen-Mayer Sándor

festészete számára. A bajor nép életének gyökeres tanulmányozása és szeretete Liezen-Mayer egyéniségének még egy jellemző voná­sára vet fényt. Liezen-Mayer, a királyok és főurak festője, a Lied von der Glocke illusztrációiban a legnemesebb értelemben vett demokráciával az emberi munka apoteózisát rajzolja meg. Nincs benne történelmi staffage. A nő, az anya jkűzdelmes élete össze­fonódik a föld, a természet szeszélyes életével s az életmozaikok­hoz a zenét a megöntött harang adja, amelyről nem maradt le a végzetes jelmondat: »Viros voco, mortuos plango, fulgura frango.« Shakspere-illuszírációiban is (Cymbeline, Romeo és Julia), Scheffel regényének ábrázolásában is megtaláljuk a szöveg festé­szeti zenéjét. Még Petőfi-illusztrációi is értékesek, pedig Liezen­Mayer halkabb egyénisége talán kissé távol állott Petőfi lelkétől. 1 ) Ezek után még Liezen-Mayer művészi jelentőségét és helyét a művészet történetében kell megállapítanunk. Győr barokk levegőjével lelkében, rövid bécsi időzés után, Münchenben Piloty mellett alakult ki. Mesterétől azonban az em­beri lélek és gondolat keresése, a problémáknak az ellentétekkel való kifejezése, a természet és az emberi test meglátása, a törté­nelmi szerelvények erős alárendelése a gondolatért és vPiloty har­sogó szinkezelésének lefokozása végképpen elválasztja és mestere fölé emeli. Vázlatai az impresszió melegével hatnak 2 ) s mint Leonardo da Vinci nagyságát, Liezen-Mayer igazi művészi értékét is vázlatai, rajzai adják. Ezeken látszik meg tehetségének sok­oldalúsága, széles művészi látóköre, tárgyainak szeretete, fölényes technikai tudása, változatos vonalvezetése. Nem élt szüntelen tör­ténelmi kulisszák között, szerette az egyszerű embert, a munkást, .a föld népét; hitt a transzcendens világban, a csodában s meg­alkotta a modern Szent Erzsébetet; átélte a Faust-problémát s mint illusztrátor új utat tört. Nem jött haza — s ennyi idő után ki lát oly biztosan a lélekbe, hogy meg tudja mondani, mi oka volt erre —, mégis minden sikerével magyarnak vallotta magát s magyarnak ismerte őt a világ. Nem volt kitörő tehetség, de meglátta s meg is tudta lát­tatni a szépet. Művész volt a szó valódi értelmében. Pályája Münchenbe sodorta Pilotyhoz s mivel Szinnyei Merse elhatárolt tehetsége nem adatott meg neki, a müncheni szürkületben nem festett Majálist Piloty erős hatása miatt, vázlatai,csak ígéretei a modern magyar festészetnek. Ide iktatjuk egyik nagy modern fes­tőnk néhány szavát, amelyből szintén kiérzik, hogy művészetünk fejlődésére München hatása nem volt kedvező: »Nagy tömeg-rajztermek, semmi mesterségbeli tanítás, sok­sok esztétizáló dialektika, vitázások a kimerülésig. — — — Egy pár helyi nagyság, Stuck, Lenbachék, ráfeküdtek a város művész­iskoláira és ifjúságára, csak néha-néha jöttek nyugatról hírek és 1 ) Az Athenaeum Petőfi-kiadásában. 2 ) Ezt Péter András is észrevette már : A niagvar művészet története Budapest, 1930. [—II. kötet, II. kötet, 110-112 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom