Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Stengl Marianne: Győr műemlékei

Győr műemlékei. 211 A nápolyi születésű, s Lengyelország után Ausztriában megtelepedett Martin Altomonte (1657—1745)

1

) az első Magyarországon dolgozó nagy barokkfestő, egyben a legtermékenyebb barokkfestők egyike. Az osztrák barokK sok szertelensége között sem feledkezik meg arról, hogy Rómában tanult. Nápolyban született 1657 május 8-án. Először Giovanni Battista Gauli (Baccio) nak volt a tanítványa Rómában. Az II Gezu és a St. dodici Apostoli mennyezetfestőjétöl tanulta a rajzbeli biztosságot s colorizmusát. Később Carlo Marotta tanítványa lesz, kitől a nyugodt, mérsékelt formakezelést sajátította el. Művészete már teljesen kiforott, mikor III János lengyel király hívására 1684-ben Varsóba megy. 1703ban jön Bécsbe, 1707 óta, mint a festőakadémia tagja, Peter Preich von Strudel mellett dolgozik. 1720-ban Linzbe megy, majd mint laikus testvér Heiligenkreutzba vonul vissza. Mennyezetképeket festett a Lajta-menti Bruckban a kastélyban, a lambachi apátság ebédlőjében, Salzburgban 1710-ben a Mirabell kastélyban és az érseki rezidencián, a szt. pölteni Dómban és az Ennsmenü St. Flóriánban. 1719-ben a kápolna konvent és nagyterem freskóit a pralaturán, a bécsi Stephansdom felső sekrestyéjében 1718ban, ugyanez évben meg a Harrach-palotában, majd Kremsmünsterben és Heiligenkreuzban, Badenben 1720-ban.

2

) A győri képeket, amelyekről sem Thieme-Becker lexikona, sem életrajzírója, Klaus nem tud, 1726-ban festette. Klaus 1724-re teszi a két linzi oltárképet, majd azt mondja: »Eine bisher unausfüllbare Breche. Weilte Altomonte fern von Österreich?«

3

) Kérdésére a karmelita-templomban van a felelet. Magyarországon még Barátfalun dolgozott, ahol a főoltárra a bűnbánó Magdolnát, a mellékoltárra pedig Mária koronázását festette. Ez utóbbin signatura is van: »M. Altomonte 1745(?)«. Klaus csak erről a magyarországi alkotásáról tud.

4

) A feldarabolt győri főoltárképből a karmeliták három részt őrizték meg. Az egyik a földgömbön és holdsugáron álló Szűz Máriát ábrázolja, ez a sekrestyében van. Fehér ruhában, vállán kék palásttal, szürkéskék felhőn áll a Szent Szűz. A ruha mély és nagyvonalú redőzete, az egész kép széles ecsetkezelése mutatja, hogy a művész a főoltár magasságába szánta, s a sötét tónusú oltárt világos színkezelésével élénkítette. Jobbra Szent Imre, balra Szent István félig térdelő alakjai voltak. Ezeket kivágva és külön bekeretezve, a szentélytől balra, a loretoi szent ház utánzatának falán láthatjuk. Szent István hermelinnel bélelt aranybarna palástban, lila díszmagyarban féltérdre ereszkedik. A halk színek összhangba simulnak az ősz király nyugodt arckifejezésével. A jobb1

) Thieme—Becker: Künsterlexikon I. 356. Klaus: M. Altomone sein Leben und sein Werk in Osterreich. Wien 1916. 18 ff. 2

) Thieme — Becker i. h. és Riesenhuber i. m. 514. 3

) Klaus, i. m. 20. 4

) U. o. 24.