Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Dénes Tibor: Liezen-Mayer Sándor

művész a természettel húzza alá problémáját. Művészetében nincs külön élete a fának, virágnak, a természeti elemek nem önmagukért vannak, hanem az emberi lélek új és új megfogalmazásában a művésznek ugyanolyan eszközei, mint a test, a színek, a vonalak. Liezen-Mayer épen céltudatos művészi egyéniségétől vezetve megtalálta az útat is az ember és a természet lelkének szintéziséhez s az emberi lélek érzelmeinek mélyebb aláfestésére szánt természetet minden képének szerkezeti összhangjába állította. A történelem különböző megnyilvánulásaiban felmerülő, örök emberi lelket kereste: így volt történelmi festő. A magyar kérdés művészi egyénisége számára az, hogy mennyi volt történelmi festészetéből a magyar. Mint említettük, Liezen-Mayert idehaza mindig magyarnak számították, mindig hazavárták. Többször megpróbálták, sőt Rudolf trónörökös közbenjárását is felhasználták,

1

) hogy a hírneves művészt hazahozzák, ám minden törekvés hiábavalónak bizonyult Ez értet meg velünk elsősorban egy-egy művészetét elismerő, de magyarságát kétségbevonó korabeli kritikát. Szana Tamás így ír róla: »ö az, akinek alkotásain az idegen légkör hatása legszembeötlőbben nyilatkozik.« Azt állítja, hogy »a német szellem festői tolmácsa gyanánt mutatja be magát s ha olykor hazája történetéből merít inspirációt, művészi ereje legfölebb az általános emberi visszatükrözésében nyilatkozik, de a specifikus magyar jelleget már nem tudja éreztetni. Liezenmayert csak az első sikerei kötik hozzánk, későbbi alkotásaiban már világpolgár, ki legfölebb a magyar szellem erejéről és hajlékonyságáról tesz tanúságot.«

2

) — Pedig Liezen-Mayer minden világkiállításon mint magyar festő szerepelt, aki történetesen a müncheni szépművészeti akadémia tanára volt, mint Benczúr Gyula, vagy Wagner Sándor. Vessünk pillantást Liezen-Mayer történelmi képeinek sorára s igyekezzünk a magyar történelmi festő egyéniségének körvonalait megvonni. Legelső történelmi képe Erzsébet angol királynő és Stuart Mária IX. Károly koronázásán?) Ennek a képnek művészi értéke még vajmi kevés. Ekkor lett Piloty tanítványa, aki természetesen az angol történelem felé vonta érdeklődését. Piloty több képet VIII. Henrik és Boleyn Anna, Erzsébet és Stuart Mária történetéből, de különben az angol történelem iránt való érdeklődést ebben az időben a világirodalom és művészet egészében is megtaláljuk. A fiatal művészt tehát nemcsak mestere, hanem a kor hangulata is uralmában tartotta. Annak a képnek a tárgyát azonban, mellyel feltűnt, hazulról vitte magával. Kis Károly koronázása mint tárgy nem egyedülálló művészetünk történetében. Molnár János több változatban is meg1

) Széchy Károly: Liezen-Mayer Sándor. Vasárnapi Újság, 1881. 26. szám. 2

) Szana Tamás: Magyar művészek, Budapest, 1886—1889. íl. kötet, 178-179 1. 3

) W. v. Engerth litografálta 1865-ben.