Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Dénes Tibor: Liezen-Mayer Sándor

egységébe állította s először aktját rajzolta meg, tanulmányozva minden izom és mozdulat értékét, s ezután öltöztette fel fokoza­tosan s végül adta rá a történelmi öltönyt. De ekkor már ismerte hőse testének külön életét. Ez a sajátság a legnagyobb mesterek, a Raffaellok tehetségében gyökerezik, Liezen-Mayer ebben a leg­nagyobb mesterek nyomain járt. Technikája e sajátságának meglepő bizonyítékai a Szépmű­vészeti Múzeumban őrzött Szent Erzsébet-rajzai. 1 ) Az egyik rajz adja a szerkezet megfogalmazásai. Már ki­bontakozik a palástját kitáró nőalak s előtte másik kuporog; a hátul leselkedő alaknak is fellelhető a körvonala. A következő rajz Szent Erzsébet átütő erejű alakját adja, beállítása már a szer­kezeti megfogalmazáshoz hangolódik s élesen szembetűnik, mi­ként tanulmányozta a mester a tökéletes női test minden izom­rezdülését, a vonalak lendületét, hogy kellően öltöztetni tudja modelljét. Ezután következett a lassú öltöztetés. A közbeeső raj­zokat ugyan nem ismerjük, a műalkotás teljes kifejtésének vona­lát azonban más képek rajzaival egészíthetjük ki. Van a Szép­művészeti Alúzeumban Szent Erzsébet rózsalegendájándk egy rajza, mely a modellt már csak'félaktban ábrázolja hátáról lehulló és ölében összefogott köpenyeggel, amelyből öblöt formál, abban vannak a rózsák. Van aztán külön fejtanúlmánya a Szent Erzsé­bethez. S ezek a rajzok mind a nagyvonalú testmeglátásra vallanak. Az emberi léleknek az örök emberi testen keresztül való ke­resésével függ össze Liezen-Mayer arckép-művészete. Tehetségé­nek ezt az oldalát helyesen ismerték fel korában, amikor valósá­gos divat volt Liezen-Mayérrel arcképet festetni. A hatalmassá­gok festője a bécsi császári udvar tagjainak, a bajor királyi csa­ládnak, a württembergi hercegi sarjadékoknak ad életet vásznán. Sok arcképet fest és öntudatosan fest, mert maga is ismeri az arc vonásaiból lelket megfogó tehetségét, de az ilyen megrendelés terhére van, ezért menekül Bécsből is. Minden arcképének van valami egyéni értéke, a modell lel­kének és az ő lelkének szintézise ez. Nem a .külsőséget, a ruhát hangsúlyozza ki (mint történelmi képein sem), a jellem képét szeretné összegezni a szemekben, az arc vonásaiban. Arckép­művészetének úgyszólván minden sajátságát híven tükrözteti a már említett önarcképe feleségével. Az arc tökéletes hűsége nem volt számára közömbös. Barát­jának, Wagner Sándornak és tanítványainak, László Fülöpnek, Batlitz Ottónak róla készített képei tanúskodnak saját arcvonásai­nak ismeretéről, feleségének arcképhűségét pedig Margaréta és az esztergomi Szent Erzsébet arcvonásaival ellenőrizhetjük. Ennek a képnek gondolata az este megpihenő művész­házaspár hangulata. Távol az élet sokütemes, zakatoló zajától, itt e kis fénysziget mellett húzódik meg a két'egymásnak szánt l ) A Grafikai Gyú'-Vményben 1520-1905., Sz. N. 1552—1950., Sz. N. 1559—1905., Sz. N. 154 905. számok alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom