Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése
terialisztikusan hangzik is ez —< a gazdasági, a gazdaságtechnikai kérdések és ßz azokkal való foglalkozás épp oly fontosak, mint a műszaki kérdések és kétségtelen, hogy a gazdasági ismeretek nélkülözhetetlen kiegészítő részei a technikai tudományoknak. Ámde ha igaz, hogy nem elég csupán a szaktudás, hogy nem szabad csak mérnököknek lennünk, igaz az is, hogy első sorban mégis csajkl a szaktudás a fontasabb, ez kell, hogy alapja legyen minden későbbi felépítménynek; nem szabad az általános kiképzéssel túlságosan eltölteni tanulmányi időnket, mert akár a műszaki közigazgatás, akár műszakkereskedői téren csak az érhet el eredményeket, akinek megvan a kellő mérnöki tudása, a kellő műszaki ítélőképessége, »mert csak az tudja nagyobb, átfogóbb áttekintésével munkájának következményeit is elgondolni és minden műszaki alkotásban a leghelyesebb megoldást felismerni«. Nem szabad sem csupán az iskolában szerzett tudás, ( sem csupán a speciális foglalkozási körrel összefüggő műszaki tudás, sem általában csak a műszaki tudás aránylag szűk keretei között megmaradni, érdeklődni kell minden iránt, ami a világon történik, haladni kell minden tudás, minden ismeret fejlődésével. Ha valahol, úgy műszaki téren áll az, hogy; a jó pap holtig tanul. 1 ) Második, nem kevésbbé fontos teendő a műszaki tudás terjesztése a társadalomban, a társadalom intéző köreiben. Ezen távolról sem azt értem, hogy műszaki kiképzést kapjanak a nemmérnöki pályáin is, hanem azt, hogy a műszaki érzést, műszaki ítélőképességet és megértést a műszaki teendők fontossága iránt minél általánosabbá kell tenni, hogy »a vezetésre hivatottak átérezzék a műszaki munka és az emberi általános problémák közötti szoros összefüggést. Pattantyúst idézem: »Vallvetett munkával törekedjünk tehát művelt társadalmunk technikai érzékének kifejlesztésére és a reális élet aprólékos részletfeltételeit sem elhanyagoló, de e mellett emelkedett idealizmustól áthatott, cselekvő életszemléletre, amely minden alkotó munkának a kútforrása. « Meg kell tanulnunk azt, amit mások tudnak, meg kell tanítanunk másokat arra, amit mi tudunk, meg kell tölteni munkánkat még annak hétköznapi, mesterségszerű részében is lélekkel, meg kell őrizni és fejleszteni az abban rejlő etikai tartalmat, hogy végre úgy értékelje a világ tudományunkat és mesterségünket, amint ezt valóban meg is érdemeljük. 2 ) A mérnöki munkakör kiterjesztésével és általánosabbá tételével állandóan foglalkozik anyaegyletünk is (felemlítésre méltó e *) Ennek az elgondolásnak igyekszik, legalább részben eleget tenni győri osztályunk azzal a már évek óta folytatott tevékenységével, mely szerint, ha valaki közülünk csinál, lát, olvas vagy hall valami érdekeset, azt összejöveteleink alkalmával közli a többiekkel, kiknek egyébként nem volna alkalmuk ilyen új ismeretek birtokába jutni. 2 ) Igen jó példája az ismeretek terjesztésének a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet által rendezett Hogyan építsünk kiállítás is, melynek egyik célja éppen a „nagyközönség építészeti intelligenciájának emelése" volt.
