Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Hoffmann Adolf: A műszaki munka értékelése

az összeség, az együttes a műszaki tudás, a műszaki munka alkotásai, a technikai kultúra nélkül? Ezért a tudományok összeségét az Ostwald-féle piramis helyett én inkább gömbnek képzelem, melyben minden egyes tudomány, minden egyes kultúrtényezŐ egyegy szegmens, melyek egyforma értékkel és csak együtt alkotják az egész gömböt. Ismét Vámbéryt idézem: »Civilizaciö: a természet erőinek tökéletesebb felhasználása; kultúra: az emberi természet tökéletesítése; a civilizáció az, amin a kultúra felépült; haladás az, ami az emberiség objektiv jólétét fokozza.« Nem fogadhatom el teljesen ezt a dualisztikus definíciót, mely szerint a civilizáció az ember anyagi körülményeinek, a kultúra pedig lelkiségének nívóját jelentené, mert szerintem e kettő egymástól el sem választható. A civilizáció önként és okvetlenül létesít kultúrát, kultúra pedig civilizáció nélkül nem is fejlődhetik, hiszen »a kultúra a civilizáción épül fei«. Sokkal helyesebben fejezi ki igénytelen véleményem szerint a magyar nyelv ezt a két fogalmat, mint egymástól el nem választható, csak együtt fellépő jelenséget vagy állapotot egyetlen szóval, a műveltség elnevezéssel. De igenis elfogadom azt, hogy haladás, az emberiség objektiv jólétének fokozása, csak a kettőnek együttműködéséből keletkezhetik és ezért már most úgy állítom fel a [kérdést: előidézett-e a technika haladást, vagyis fokozta-e az emberiség objektív jólétét; fejlesztette-e a civilizációt, vagyis tökéletesítette-e a természet erőinek felhasználását és végül, hogy ezzel emelte-e, segítette-e felépíteni a kultúrát, az emberi természet tökéletesítését? Azt hiszem, erre a kérdésre mindenki csak igennel felelhet, hisz Goethe szerint is: bár az ember mindig ugyanaz marad, az emberiség állandóan előre halad. Igenis az a fontos, halad-e előre az emberiség s ezt a haladást a technika elösegíti-e? Már pedig az tagadhatatlan, hogy az élet külső körülményeiben, ami eddigi megállapításom szerint szorosan véve egyedül esik a technika körébe, szinte mérhetetlen haladás tapasztalható. Az ember belső mibenlétének haladása, az emberi természet tökéletesítése pedig természetszerű folyománya az előbbinek s így kétségen kivűl ebben is nagy haladás tapasztalható a technika kifejlődése előtti időkhöz képest. A technika már csak avval is nagy és értékes munkát végez, ha egyrészt megadja a lehetőséget, mondjuk a külső anyagi lehetőséget ahhoz, hogy általa a többi szellemi kultúrtényezŐ kifejlődhessék és másrészt hogy az életkörülmények megkönnyítése által időhöz és anyagi tehetőséghez juttatja az embereket, akik így a napi kenyérért való küzdelmen kívül lelki és szellemi dolgokkal is inkább foglalkozhatnak. Ezt pedig a technika megtette és megteszi minden téren. Az, hogy a materializmus és mechanizmus szelleme is megvan benne, az csak természetes, mert minden szentimentalizmust félretéve be kell látnunk, hogy anyagi alap nélkül az élet el sem képzelhető és ilyen nélkül a tisztán szellemi felépítmény sem volna lehetséges. Azt pedig, még ha igaz volna sem restéi nők, hogy a tech-