Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 7-9. szám. 1932. szeptember-november - Birkás Géza: Egy elzászi francia nemes dunántúli utazása a 18. század második felében
denféle árucikkével, melyek sorában különösen megcsodálja a sok csizmát, valamint a temérdek cifra szűrt és bundát. Budát elhagyva megint a Duna mentén halad. A táj képe nem nagyon változik; a falvak itt is nagy távolságra vannak egymástól; terjedelmes mocsarak és jól művelt szántóföldek következnek egymásután. Ercsi, Adony és a környék többi falvai még nyomorúságosabbak, mint azok, melyeket Bécs és Buda közt látott. Azután Dunaföldvárt, Paksot, Tolnát, Szekszárdot és Mohácsot érinti. A termények iránt mindenütt érdeklődik, az árakat több helyen feljegyzi. Mohács után Baranyavár következik, majd Eszék. Az utak mindenütt szörnyű rosszak, különösen Délbaranyában, ott rőzsekötegeket dobálnak az útra, hogy valahogy, járhatóvá tegyék. Eszékről Zimonyba megy, hol hosszabb időt tölt. Visszajövet ismét a Dunántúlnak veszi útját és Eszéken át Jíácsfalu, Beremend és Siklós érintésével Pécsre érkezik, amelynek szép és igen jól müveit környékéről dicsérettel emlékezik meg. Pécs után Szigetváron át Babocsára ér, onnan a gyéren lakott somogyi erdőségeken át Nagykanizsára. Innen kezdődően egyre sűrűbben következnek egymás után a falvak és egyre kevesebb a parlagon heverő föld. Zalaegerszegtől fogva Bécsig rendes, járható országút van, ami az utazást kényelmessé teszi. Körmenden, Kőszegen és Sopronon át tér vissza Bécsbe. Mint már említettük, Rohan herceg nagyon fényűző, egészen világias, magas egyházi méltóságához ,nem illő életmódot folytatott Bécsben. Fényes ünnepélyeket és estélyeket adott, vadászatokon vett részt. Természetes, hogy megismerkedett Bécsben élő magyar főurakkal is, köztük két nagyműveltségű Eszterházyval; Eszterházy Ferenc gróf főkancellárral, aki 1772 májusában meghívta cseklészi kastélyába egy kerti ünnepélyre 1 ) és Eszterházy Miklós herceggel, a ki 1772 július havában fogadta eszterházai várkastélyában a francia követet. Hogy a fogadtatás, illetve a Rohan herceg tiszteletére rendezett többnapos ünnepség milyen nagyszabású volt, mutatja, hogy az egyébként olyan szűkszavú, nem egykönnyen áradozó Zorn de Bulach, aki a herceget Cseklészre is, meg Eszterházára is elkisérte, érdemesnek tartja részlesen beszámolni róla. x )' Roy de Lozembrune-nek Matinées de Lanschitz cimü műve, melyet Eckhardt Sándor említ Les Français en Hongrie pendant la Révolution c. dolgozatában {Revue des études hongroises, 1925), bizonyára nem a lánzséri (Landsee, Sopron m.), hanem a cseklészi (Landschütz, Pozsony m.) Eszterházykastélyra vonatkozik.
