Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - ADATTÁR - Géfin Gyula: Molnár János szepesi kanonok és Szily János szombathelyi püspök két levélváltása
kezteto« verset is volt jezsuita: Nagy János szanyi plébános irta róla. Molnár Jánost Győrből ismerte, abból az időből, amikor maga Gr. Zichy Ferenc oldalán működött (1757—1777), Molnár János pedig (1766) szülőfalujában, a győrmegyei Csécsényben lelkészkedett. Nagyrabecsűlte a költőt jámborsága, tudása és magyar érzülete miatt. A szombathelyi szemináriumi könyvtár anyagából (I. állv., currens íratok) közlöm kétrendbeli levélváltásukat. Megemlítem, hogy az 1—4. sz. levélből Szilyéi az elküldött levelek eredeti fogalmazványai. A levelekben is említett könyvtár magvát a jeles püspök nagyrészt Schönvisner István egyetemi könyvtáros segítségével Budán, s a Pray által ajánlott Kurz ágensnek segítségével Bécsben vásárolta össze. A 18. század végének majd minden jeles bel- és külföldi szerzőjét megtaláljuk benne s kincse e. könyvtárnak Faludi Ferenc sajátkezű verskötete. 1 ) A leveleket megtoldjuk avval a rövid önéletrajzzal, melyet Molnár 1776-ban Zichy Ferenc győri püspök felszólítására írt. 1. Méltóságos. Nagyságos Püspök, régi Kegyes Jó-Tévőm. Engedje-meg Nagyságod, hogy ezen meszsze-földről, mellyen mintegy' hazámtól !meg-íosztván élek, és öregszem, bátorságos bizodalommal, alázatosan bé-nyújthassam Nagyságodhoz kérésemel. Az Erdélyi Gróf Püspök, ő Excellenlziája 2 ) ezen napokban arról méltóztatott tudósittam, hogy az A. Sz. Egyház Históriájának 4-dik, avagy végső szakaszszát Károly Fejérvári tulajdon könyv-nyomtató műhelyében már tellyességgel ki-nyomlattatla. Tudva vagyon Nagyságodelőtt, hogy az nékem régi munkám. De, minthogy az említett kegyelmes Ur, mind Budán létemkor szemközt, mind emide vetődésem után, levelével untatni méltóztatott', hogy adjam azt már egyszer kézibe, 's a' többit bizzam reá; alig érkeztein a' Sepességbe, neki ültem, új igyekezettel meg-egyengettem, tellyességgel le-írtam, Erdélybe el-küldötíe.n már (most 4-dik esztendeje. A' nyomtatás azért hallasztatott i'lly későre: mert ő Excellentziája szint ezen esztendőkben nyomtatta ugyan ottan tulajdon új könyvei tiis. A' költség az illy énekre nagy. Azért a' töbiüközt így méltóztatik ő Excelle'a hozzám irni: »Quam vis atitem Typographiam non eo nomine teneam, ut ditior evadam, sed id unice quaeram, ut libros utiles vulgare ex meo stet arbitrio, facile tarnen perspiciet, nccessarium esse, ut pars expensarum redeat, aliorum rursus moliminuni adjutorio futura. Atquadeo e re Typographiae meae, iino e re boni publia fiel, si modiun inveniat libros hos vendendi.« Ën erre nézve arra kértem a' Landerer Urat, hogy hozasson ezen könyvekből Pestre, *) Bővebben 1. Magyar Könyvszemle 1894. évf. 13. és 14. sz. Fehérpataky László cikkét — és Géfin Gy.: A szombathelyi egyházmegye története I. k. «6-87. I. 2 ) Batthány Ignác gróf.
