Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Sólyom Andor: Németh Károly emlékezete

És rá akarok mutatni az ő lelkivilágának egyik legszebb és legértékesebb elemére: az ő igaz és mély vallásosságára, mely fényes sugárként vezette egész életét és ragyogóan belevilágított halálába is. *• Németh Károly nemcsak vallotta, de nyíltan, példaadóan hirdette és cselekedte is az ő hitét. Ez az ö mély vallásossága volt az, amely akkor sem engedte meginogni lelki egyensúlyát, midőn a szenvedések és csapások látogatták, mert az evangélium szavai szerint édessé tette számára az igát és könnyűvé a terhet. Midőn betegsége 1929-ben először öltött súlyosabb alakot, halálsejtelmei voltak. Egy együtt töltött estén mondotta nekem, hogy a következő évben éri el azt a kort, melyben édesatyja elhunyt, s ez az ő végét is jelenti; de azért jóízűen tudott nevetni, midőn tréfával akarván elütni a dolgot, azt feleltem neki: »milyen jó Neked, hogy biztosan számíthatsz még egy évre; mi, többiek, a holnapban sem vagyunk bizonyosak.« Nem félt a haláltól, s midőn utoljára meglátogattam, a legteljesebb leli nyugalmat eláruló szavakban adott ennek kifejezést Bátor volt az életben s bátran ment a halálba is. És nem is kellett félnie a haláltól, mert nem vétkezett az élet ellen. Lehettek neki is hibái és tévedései, de ezek felett most senki se ítéljen, nehogy ítéltessék. Egészben véve szép életet élt és utolsó tekintetét is a feszületre emelve, gyönyörűen halt meg. S amidőn a mai napon soha el nem halványuló emlékét felidézzük, fűzzük hozzá a fohászt, vajha teljesednének be rajta is, aki olyan sokat és nagyon szenvedett, a Szentírás szavai: »Akik megváltattak, visszatérnek és Sionba jönnek, dicséretet mondván, és örökké való örvendezés lesz fejükön, örömet és vigasságot nyernek, a fájdalom és keserv eltávozik !« Sólyom Andor.