Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Szabady Béla: Az ifjabbik Draskovich György győri püspök szerepe a soproni jezsuita kollégium megalapításában

könyvárúsok élelmessége gyorsan el is terjeszthette közöttük eze­ket a tiltott könyveket, melyek úgy előkészítették bennük a talajt, hogy midőn 1522-ben egy Kristóf nevű ferences barát a mai ben­cés, akkor franciskánus templom szószékén Luther szellemében kezdett prédikálni, már szívesen és megütközés nélkül hallgatták. I. Ferdinánd' uralkodásának végén már csaknem az egész Sopront magával ragadta a németországi vallási forradalom hulláma. A fokozatos lelki előkészület után Miksa protestánsbarát uralko­dása alatt azután külsőleg is elszakították őket az egyháztól evan­gélikus prédikátoraik, kik a maguk dolgait nagyobb tűzzel, ki­tartással és körültekintéssel intézték, mint a soproni plébánosok és a javadalmas papok az egyházét. Ezen nem szabad csodálkoz­nunk. A város volt a kegyuruk és egész természetszerűleg csak olyannak fogta pártját, aki — ha katolikus volt is még külsőleg — nem sok veszedelmet hozhatott az új vallásra. A papok egyjmás példáját követve megházasodtak, ami kevés szellemi táplálékot vet­tek magukhoz, tiltott protestáns könyvekből szerezték. Rudolf ural­kodása alatt az idősebb Draskovich és hetesi Pethe Márton püspök­sége idejére jól szervezett egyházközségük már diadalmas daco­lásra és ellenállásra is tudta a nagyszámú protestánsságot képe­síteni az uralkodó és a püspökök parancsaival szemben. 1601 máju­sában a hivatalos város azt állapította meg magáról, hogy a »pol­gárság mind az ágostai hitvallást követi és ebben akar élni és meghalni«. Ha papjaikat a városból eltávolították is, lutheraniz­musukban csak erősödtek. Az akkori plébános bosszankodva látta, hogy őt teljesen mellőzik a soproniak, a plébániatemplom üres, ellenben vasárnaponkint protestáns prédikáció és ének hallatszik ki minden házból, a szentségek kiszolgáltatásáért Kereszturra és Nyékre járnak. Pedig ebben az időben az erélyes Pethe püspök és káptalana a török hatalmába került Győrből állandó tartózko­dásra Sopronba menekült. Ez sem változtatott a katolicizmusra nézve szomorú helyzeten. Bocskay és Bethlen diadalai a soproni protestantizmust még inkább megerősítették. Bár Pázmánynak és munkatársainak eredményes fáradozása lényegesen megjavította az országban a katolicizmus helyzetét, Sopronban az evangélikus egy­házközség nem érezte meg az ellenreformáció diadalmas előre­haladását. Az 1625. és 1634/35. évi országgyűlések alkalmával a gyarapodó katolikus fő- és közrendeket bizonyára kellemetle­nül érinthette, hogy Sopron vallási szempontból még nem moz­dult meg. Pázmányt a Sopronban látottak és hallottak vezették a jezsuita-telepítés gondolatára. 1 ) De elgondolni, megtervezni min­denesetre könnyebb volt, mint megvalósítani. Draskovich erős keze is kellett hozzá a királyi és nádori pártolás mellé, mert e nélkül a rendeletek betűi és fenyegetései kamatozásra képtelen és tehe­tetlen értékek lettek volna. Azóta is gyűlöletes a neve, igazságta­lanul megrajzolt a történelmi arcképe az erőszakos püspöknek. 1 ) A soproii hitújításra vonatkozó adatok Payr Sándornak „A soproni evangélikus egyházközség története" (Sopron, 1917.) cimű művéből valók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom