Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.

III. évfolyam. 1-3. szám. 1932. január-március - Sólyom Andor: Németh Károly emlékezete

Győr városához is olyan rajongó szeretettel és hűséggel tudott hozzéforrni. 1913-ban elnyeri az udvari tanácsosi méltóságot, később Győr város törvényhatósága által megválasztva a felsőház tagja lesz, 1927-ben pedig Győr—Mosón—Pozsony vármegye és Győr sz. kir. város főispánjává nevezik ki, amely méltóságában élte végéig megmaradt. Főispáni működését a szigorú törvényesség, a két törvényhatóság érdekeinek helyes felismerése, ott, ahol erre szükség volt, céltudatos erély s e mellett az ellentétek kiegyenlítését célzó törekvés jellemezték. Mint főispán is állandóan élénk részt vett a vármegye és város társadalmi életében. Ha az ember végigfutja azoknak az egyesületeknek és intézményeknek névsorát, amelyeket Németh Károly vezetett vagy támogatott, valóban bámulnia kell az ő sokoldalúságát, ügybúzgalmát és rendkívüli munkabírását. Egyházi élet, kultúra, művészet, zene, jótékonyság és gyermekvédelem, sport és közgazdaság egyaránt lelkes előharcosukat találták meg benne. De valamennyi egyesület Között legjobban szívéhez volt nőve ez a mi Kaszinónk, amely mai közgyűlését az ő emlékének szenteli. Valósággal második otthonának érezte a Kaszinót, ahol legmeghittebb barátai gyűltek össze, s ahol mindenkor csak szeretettel és megbecsüléssel találkozott. 1886-ban, egész fiatalkorában lépett a Kaszinó tagjai sorába s ettől kezdve 45 éven át tagja, a korábbi években jegyzője és ügyésze, majd választmányi tagja, alelnöke, 1916 március 19-ike óta pedig elnöke volt az Olvasó Egyletnek. Már elnökké választása alkalmával bejelenti s utóbb meg is valósítja azt a tervét, hogy a Kaszinó részére alkalmas és megfelelő épület emeltessék. 1909 február 2-án ő mondja el az első Kautz-serlegbeszédet idézem ebből a beszédből a következő sorokat, amelyek élénken visszatükrözik Németh Károlynak a Kaszinó hivatásáról és feladatáról táplált felfogását: »Legyen egyletünk a jótettekben megnyilatkozó hazaszeretet, az igazi barátság, a kölcsönös megértés, az osztály és vallási türelmetlenségtől ment emberbaráti érzések ápolója, hogy ezen erkölcsi erők felkeltésével az ezeréves múltban gyökerező nemzeti sajátságokat tiszteletben tartó kultúra terjesztésével az egységes, gazdag, mívelt s ezért erős magyar társadalom létrehozásának munkájából kivegye az őt megillető részt.«