Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.

II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - Németh Ambrus: Adalékok a szentferencrendiek egykori győri kolostorának történetéhez. II. befejező közlemény

Szentferencrendiek Győrött 207 kiszemelt és majd szétoszt, válogassa ki, a többi, pénzzétehető holmik, élelmiszerek stb. árát pedig a győri harmincadhivatalnak szolgáltassa be. Ä kiválogatott tárgyakat a biztos a tartományfőnökkel egyetértően a pozsonyi, boldogasszonya komáromi, érsekújvári és malackai kolostorok között osztotta fel, a többi ingóságot pedig pénzzétéve, a 'befolyt összeget beszolgáltatta a győri harmincadhivatalnak. A rendtagok távozása — a mekik kijelölt kolostor távolsága szerint 3—4—5—10 forint útiköltséggel — 1787 szeptember 17-én kezdődött meg. Legutoljára Gosztonyi Gábor gvárdián hagyta el a kolostort. Azok a rendtagok, akik segédlelkészekűl, adminisztrátorul, vagy a győri nemzeti iskolában tanítókul (Halles Gábor és Fabcsics Cirin) voltak alkalmazva, vagy pedig ez alkalommal kaptak a tartományfőnöktől ilynemű megbízatást, állásukban megmaradhattak, illetve azt elfoglalhatták. A nyugdíj ugyan meg volt ígérve a kolostorból eltávolított rendtagoknak, de kiutalásával, bár a tartományfőnök ismételten sürgette, nem nagyon siettek. Ezért a tartományfőnök 1788 aug. 3-án újra felírt a helytartótanácshoz. Erre megtörtént az intézkedés. A kolostorokba távozott páterek évi 150, a fráterek 120 forintot kaptak nyugdíjul. A bágyogi, egyedi és kapuvári plébánián működő segédlelkészek nem kaptak nyugdíjat; ellátásukról az illető plébánosok tartoztak gondoskodni. A szanyi, rábaszentmihályi és ágfalvai segédlelkészek eltartása szintén az illető plébánosok kötelessége volt, de ezeenfelűl a vallásalaptól évi 30 forintot kaptak alsóruhára. Egészen külön intézkedés történt a gönyüi adminisztrátorról. Ezt az állást 1772-től Majdon Gáspár viselte. Ellátásáról sem a győri püspök, sem a kegyúr (tatai gróf Esterházy János, aki a községnek szép templomot építtetett) nem gondoskodott.. Javadalma a községi hívek adományából 50 forint volt. Mivel azonban a nép olyan szegény volt, hogy ezt az összeget sem tudta fizetni, Majdon páter kénytelen volt koldulásból élni. A helytartótanács e siralmas állapoton úgy segített, hogy a vallásalapból évi 100 forintnyi díjat rendelt neki. Ez által legalább elvben évi 150 forintra rúgott javadalmazása, s kevesebbet kellett koldulnia. * így szűnt meg Győrött egy olyan egyházi intézmény, mely hetedfélszázadon át szolgálta Istent és az embereket. A templom és a kolostor épületének további sorsa egy ideig bizonytalan volt. Eleinte a kormányhatóság úgy rendelkezett, hogy mivel a győri karmelitaszerzetesek kolostora Győr és Mosón vármegye székházául volt kiszemelve, a karmeliták telepedjenek át a feloszlatott ferencrendiek kolostorába. A karmelitáknak azonban sokf utánjárással sikerült kolostorukat maguknak megmenteni. így a ferencrendi kolostor lett vármegyeházává. A Szent István-templomot profanizálták és gyűlésteremmé alakították át, a kolostorba pedig a vármegyei hivatalt helyezték el.