Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 6-7. szám. 1931. június-szeptember - ADATTÁR - Aistleitner József: A győri püspöki nagyobb papnevelő-intézet könyvtárának 1500-ig terjedő ősnyomtatványai. I. közlemény
77, 79, 82, 83, 84, 85, 93, 95, 108, 109, 111, 117, 126, 127, 133, 135, 138, 144, 150, 152, 162, 163, 169, 171. E nyomtatványok között van több olyan, amely közvetett provientiája miatt nagyon értékes. Első sorban figyelmet érdemelnek az 1. és 23. számú ősnyomtatványok, amelyek mindegyike 1616-, illetőleg 1614-ből származó bejegyzés szerint a budai királyi könyvtárhoz tartozott, ahonnét Csécsény János királyi harmincadmester közvetítésével Vasvári György győri kanonok, újvári plébános birtokába mentek át. Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1. számú nyomtatvány 1478-ban, a 23. számú 1480-ban jelent meg, nem látszik valószínűtlennek, hogy mind a két mű Korvin Mátyás királyunk könyvtárához tartozott. Eddig csak egyetlen nyomtatott Korvina létezéséről volt tudomásunk, amelynek megállapítása és ismertetése Récsey Viktor nevéhez fűződik. 1 ) Különös véletlen folytán a pannonhalmi Korvina ugyanazon mű, mint a 23. számű ősnyomtatványunk, t. i. : Antonius Florentinas: Summae Theol. p. III. Venetiis, Leonardus Wild, 1480 (Hain * 1244). E mű tehát a királyi könyvtárban 2 példányban volt meg. Fejedelmi személy tulajdona lehetett még a 79. számú ősnyomtatvány, amennyiben a vele egybekötött 1501-ből származó nyomtatvány (Prudentii opera, Venetiis apud Äldum) Báthory Kristóf erdélyi fejedelem (1581—4586) tulajdonjegyzését tartalmazza. Több győri püspök hagyta könyveit a káptalani könyvtárra. Ezért többször találkozunk névbejegyzésükkel. így Qosztonyi János váci, majd győri, később erdélyi püspökével (1510—1525), aki még esztergomi őrkanonok korában (1502) olvasta a 6. számú ősnyomtatványt; így Pethe Mártonéval (1598—1605) a Perényi-féle misekönyvben (117. sz.); Napraghy Dömötörével (1607—1619) a 19., 75., 83., 93., 116., 117. sz. ősnyomtatványokban és utóda, Lépes Bálintéval (1619—1623) a 41., 108. és 133. sz. nyomtatványokban. Más egyházmegyék püspökeinek nevét — Perényi Ferencet és Oláh Miklósét — a Perényi-féle missaléban találjuk megörökítve. Az ősnyomtatványok részletes ismertetése folyamán arra törekedtem, hogy a tulajdonosok bejegyzett neveit lehető teljességgel feltűntessem. Itt csak egy-két fontosabb nevet kívánok külön kiemelni. Ä 35. számú, a hátsó táblán — úgy látszik — a székesfehérvári johanniták névsorát tartalmazza. Első helyen Dalmád y Sebestyén áll. Fuxhoffer-Czinár szc-in' 2 ) 1551-ben Sebastianus volt a székesfehérvári johanniták priorja. Továbbá egy Dalmády Sylvesterről tesz említést, aki a 16. században prior volt. Nem kell-e talán Sylvester helyett Sebastiannst olvasnunk?! A 78. sz. ősnyomtatvány Hammelburgi Troben János birtoka volt. Ezen a néven egy Baselban 1491 és 1500 között működő könyvnyomtatót ismerünk. 3 ) A 15. sz. nyomtatvány Wigmándi szentmártoni kaszte*) Ősnyomtatványok és régi magyar könyvek a pannonhalmi könyvtárban. Bpest, 1904. 15-17, 11. 2 ) Monasterologia. Pest, 1858—1860. II. 137—8. 3 ) Burger 109.
