Valló István szerk.: Győri Szemle 2. évfolyam, 1931.
II. évfolyam. 4-5. szám. 1931. április-május - Lugosy István: Győr és vidéke 1848—49-ben. I. közlemény
Öreg embereknek a helyszínen gyűjtött bemondása szerint az ütközet a bábolnaközponti és farkaskuti majorok közt levő mészárosúti szakaszon, a mai 103-as erdő táján volt. A vereség teljes volt. A 34-es 2. zljon kívül 7 tisztet, 700 embert (köztük 200 sebesültet), egy zászlót, egy lőszerkocsit küldött Ottinger Győrbe. Utóbbi dícsérőleg emeli ki gr. Nostitz főhadnagyot, gr.. Wallis kapitányt és Brudermann hadnagyot, későbbi lovassági felügyelőt. Szóhagyomány szerint b. Bochsberg, későbbi bábolnai ménesparancsnok és gróf Bylandt-Reidt, későbbi közös hadügyminiszter is résztvettek mint fiatal tisztek a bábolnai megrohanásban. A helyszínén elestek és a bábolnai méneskórházban sebeikbe belehaltak: 1 ) 4 osztrák, 23 magyar katona. Az utócsapat egy része szétfutott. 2 ) Széli őrnagy 22 sebbe] Farkaskút, Ördöghegyen át Csémre menekült. Itt a nyomozó osztrák járőrök elfogták. Ez utóbbi körülmény is ékesen bizonyítja, hogy a 34-esek nem adták meg magukat, főként nem küzdelem nélkül; mert 22 sebet csak közelharcban, szálfegyverrel lehetett kapni az akkori harci eszközökre való figyelemmel. Ezenkívül a parancsnok elmenekülése kizárja a csapat megadását. Ellenben mindezekből bizonyos, hogy a zászlóalj, mely négyszöget formált, tehát a túlhosszú lovasfront által való körülkeríttetését előre látta, 20 lépésről kilővén fegyvereit, szuronnyal védekezett, de a nagyszámú lovasság rohama lökő erejének ellentállani már nem volt elég erős. A kézitusában aztán számos kard- és lándzsasebesülés után körülkeríthetve megtört az ellenállása és foglyul esett. E közben is azonban egyesek — mint Széli százados — számos sebesülés árán keresztülvágták magukat. Görgei István szerint a futók eleje Görgeit a Bakonyérné] (Gracza szerint a Concó-pataknál) utolérte; ez segített rendbeszedni a futókat, fedezte a visszavonulást. Görgei István, mint a 47. honv. zlj. századparancsnoka, résztvett ugyan a visszavonulásban, de az utóvédharcnak éppen ezért nem lehetett tanúja. Minthogy minden adat megegyezik abban, hogy Görgei Kornél utóvéd-dandára aznap reggel az indulássá] elkésett, így elfogadható az igmándi plébános abbeli bemondása,, hogy Görgei — valószínűleg csapatai végén — már elhagyta ígmándot, mely mindössze 7 1 / 2 km.-nyire van Bábolnától és így eléréseséhez legfeljebb másfélórányi menetelés volt szükséges. Láttuk, hogy az előző nap is a kora hajnali órában indult Görgei Győrből. Ezenkívül a hatramaradt utóvéd megkésése miatt nagyobb távolságban kellett hogy legyen a főcsapattói, mint 1—\ l f 2 km.^ amennyire a karkaskuü major a Bakonyér hidjától van. A falusi plébános nyilván korán kelő ember volt, akit aznap még a honvédcsapatok átvonulásának látványa is érdekelt, hiszen egykorú feljegyzéseit máskor is pontos hely-, szám- és időbeli adatokkal látta el az utókor számára. *l Bellosich plébános följegyzései és SterbProtocol!, Bábolna. 2 ) Gracza id. m.
